A rövid megemlékezésen kéttucatnyi városlakó vett részt. Tóth Bence, előadta Juhász Gyula Arad című versét. Miskei István, az egyesület elnöke kifejtette, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása csak egyike volt vesztett háborúinknak, harcainknak, és nem egy közülük – a világháborúk is – értelmetlen csatározás volt. Másfélszáz esztendővel ezelőtt viszont valamennyi honvéd tudta, miért harcol, miért áldozza fel életét. Nem véletlen, hogy Görgey nem az osztrák hadak vezére, hanem – kegyelmet remélve – az orosz Paszkievics előtt tette le a fegyvert, az osztrák császári hatalom mégis vesztőhelyre juttatta hős katonáinkat. A tábornokok közül sokan egyáltalán nem, vagy alig beszélték nyelvünket, mégis valamennyien magyar ügyért, szabadságunkért adták életüket. Eljött az, az idő is, amikor a császár felesége, Erzsébet magyarul levelezett fiával, a tragikus sorsú Rudolf trónörökössel.

Elhangzott Dutka Ákos Október 6. című verse Erdei Tünde előadásában, majd a megemlékezők elhelyezték a kegyelet virágait a tizenhárom égő mécses előtt. A Szózat zárta le a megemlékezést.