A squash, vagyis a fallabda ma már az egész világon ismert és népszerű játék: mintegy 140 országban, ötvenezer pályán, 15 millióan űzik ezt a sportot.
Aki akár egyszer is lemegy a fallabda-terembe, egészen biztosan ott ragad. Ez az a sportág, amelybe egy pillanat alatt bele lehet szeretni, így egy kíváncsi próbálkozásból könnyen életre szóló szerelem válhat. A fallabda közismerten a legjobb stresszoldó sport. Egy munkával teli nap után nincs is annál jobb, mint felkapni a (fehértalpú) sportcipőt, megragadni az ütőt, és egy barátunkat kézen fogva „bezárkózni” az üvegketrecbe. Az idegi feszültség oldása mellett azonban az sem elhanyagolható előny, hogy a testet is erőteljesen formálja. Minden izmot megmozgat, ráadásul egy percig sem unalmas. Pillanatok alatt megszabadulhatunk a munkahelyi gondoktól, elszállhat minden bánatunk, ráadásul a játék után érzett kellemes fáradtság miatt az álmunk is édesebb lesz.
A fallabda a londoni Harrov Scoolban alakult ki 1830 tájékán. A tanulók, miközben várakoztak, egy kisebb teremben a falnak ütögettek egy gumilabdát. Később rájöttek, hogy puhább labdával sokkal változatosabbak az ütések, maga a játék pedig jóval nehezebb.
Squash angolul azt jelenti: szétlapít, összeprésel, plattyan, tottyan, vagyis a puha labda által keltett hangeffektusra utal. Ebben az időben egyszerre több, egymástól eltérő változat létezett. Ezek közül kettő vált népszerűvé. A világ legnagyobb részén a puha labdával játsszák az úgynevezett SOFT BALL változatot 6,4 méter széles pályán, míg Észak-Amerikában kemény labdával a HARD BALL változatot, valamivel keskenyebb pályán.
A fallabda azokban az országokban népszerű és honosodott meg, ahol a brit hadsereg állomásozott: India, Egyiptom, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland. A világ élvonalbeli játékosai is ezekből az országokból valók.
A squash szabályai
A pálya méretei: 9,75 m hosszú, 6,4 m széles és 4,57 m magas üvegfallal határolt, zárt terület.
A pályát keresztvonal választja ketté, mindkét térfélen egy 1,6x1,6 méteres adogatónégyzet található. Az adogatást a főfalon (1,83 m) lévő piros jelzés fölé kell ütni.
Határvonalak: oldalfalnál 4,57 m magas piros jelzés, hátsó falnál 2,15 m piros jelzés között kell a játékot játszani.
A főfalon egy 0,45 m-es TILOS terület van – a TIN –, ha a labda ezen landol, az ütés eredménytelen.
Játékszabályok:
- A játékosok az ütő megpörgetésével döntik el, hogy melyikük adogat először. Az adogatással kezdődik a játék. Akkor nyeri meg egy játékos a labdamenetet, ha ellenfele „TIN”-re (fémmel borított 45 cm széles sáv a főfal legalján), vagy a határvonalakon kívülre üti a labdát; ha nem tud beleütni a labdába, mielőtt az másodszor pattanna a padlón.
- A játékosok megüthetik a labdát közvetlenül a levegőből, vagy miután egyet pattant a padlón.
- Az oldalsó és a hátsó falak használhatók arra, hogy a labdát visszajuttassák a főfalra.
- A mérkőzéseken többnyire a „hagyományos” pontozást alkalmazzák, itt csak az adogató játékos szerezhet pontot.
- Ha a labdamenetet nem az adogató játékos nyeri, akkor nem kap pontot, csak az adogatás jogát nyeri el, és azután szerezhet pontot. Itt minden játszmát 9 pontig játszanak.
- Az „amerikai” pontozási rendszerben 15 pontig játszanak, és a labdamenetet adogatástól függetlenül bármelyik játékos megnyerheti.
- A játszmát 1-2 pont különbséggel kell nyerni. (A játékosok egyenlő állásnál döntik el, hogy 1 vagy 2 pont különbségig játszanak.)