- Nem sokkolt, inkább elszomorított a vereség – válaszolta. – Úgy éreztem, és ma is úgy érzem, hogy a tizenkét évi polgármesteri munkám legeredményesebb időszaka éppen az utolsó négy év volt. Olyan eredményeket értünk el a városfejlesztésben, a működtetésben, a szociálpolitikában, a közrend és közbiztonság terén, amelyek országos figyelemre is méltóak voltak. Amennyiben a munkám alapján ítéltek volna meg a választók, ismét bizalmat kellett volna kapnom. A közéletből valóban eltűntem, mert nem volt mit keresnem ott. Bele kellett törődnöm a választók döntésébe, emellett úgy gondoltam, hagyni kell az új döntéshozókat dolgozni, az eredményes építőmunkához ugyanis békés légkörre van szükség. Nem akartam felvállalni a békétlenkedő szerepét, és azt se szerettem volna, ha azt hiszik rólam, nem tudok beletörődni a vereségbe.

- Nemrég a Hírtükörben megjelent egy közleménye, amelyben úgy fogalmaz, hogy szeretne tanulni a korábbi hibáiból. Milyen hibákra gondolt?
- Nagyon szeretem a szakmámat, az első ciklusban a polgármesteri munkával párhuzamosan vezettem a hivatal pénzügyi irodáját, később is inkább a szakmai kérdésekre helyeztem a hangsúlyt. Ez alatt azt értem, hogy más polgármesterekhez viszonyítva lényegesen többet foglalkoztam az önkormányzat és a város pénzügyeivel. Most már úgy látom, hogy több időt kellett volna az emberek között töltenem, és nemcsak ünnepélyeken, rendezvényeken, hanem a hétköznapokon is. Nem követtem el nagy hibákat, de sok közvetlen információtól én zártam el saját magamat. Ismerni kell az emberek véleményét, igényeit, hogy a döntések minél inkább találkozzanak a közakarattal. Hiba volt az is, hogy a sportfinanszírozás vagy a helyi vállalkozókkal való kapcsolat kérdésében már korábban több korrekciót végre kellett volna hajtani. Példa erre, hogy a nagyberuházásoknál a fővállalkozók helyi alvállalkozókat foglalkoztattak, aminek nagyon örültünk, később azonban tudomásomra jutott, hogy a fővállalkozók egy-másfél évig nem fizették ki az alvállalkozókat, és ezzel katasztrofális helyzetbe hozták a kisvállalkozókat. Ezt ki lehetett volna küszöbölni, ha belefoglaljuk a közbeszerzésbe, hogy az önkormányzat a helyi vállalkozóknak közvetlenül, a fővállalkozó kiiktatásával fizeti ki a részszámlákat. A sportfinanszírozásban jobban kellett volna érvényesíteni azokat a szempontokat, hogy egy-egy sportág mennyire eredményes, mekkora bázisa van a városban, és mindezek átgondolásával igazságosabbá lehetett volna tenni az elosztást.

- Négy évvel ezelőtt kivonult a közéletből. Mikor és miért döntötte el, hogy visszatér?
- Eleinte úgy gondoltam, nem teszem ki se magamat, se a családomat még egyszer a politikai harc következményeinek. Aztán láttam, milyen intézkedések születnek, megtapasztaltam ennek hatásait. A vízdíj, a távfűtési díj emelésére gondolok, amelyeket nem tartok indokoltnak, még akkor sem, ha számokkal alá lehet támasztani. Ez éppen olyan, mint a közlekedés, ott sem jelenhet meg a menetdíjban a vasút fenntartásának és fejlesztésének minden költsége, mert akkor kétezer forintba kerülne egy menetjegy Érdig. Véleményem szerint a víz és a távfűtés díját a lehető legalacsonyabban kell tartani, mert sok embert ezek a tételek érzékenyen érintenek, ráadásul az erőmű által biztosított évi 120-150 millió forintos engedmény, valamint a vízátadó meg is teremti ennek a lehetőségét. Ugyancsak nagyon fontos a köztisztaság, az utak állapota, mert ezekkel naponta találkozunk, meghatározza a közérzetünket. Visszalépést tapasztalok a szociálpolitikában is. Tény, hogy Százhalombattára jellemző volt az erős gondoskodás, a talán túlzott osztogatás, most azonban azt látom, hogy nem igazságos a csökkentés. Mindez nem a hivatal munkáját minősíti, mert ők csak végrehajtják a döntéseket. Végül, de nem utolsó sorban az érdi példa is arra ösztönzött, hogy visszatérjek a helyi közéletbe. Fantasztikus fejlődés tapasztalható a szomszéd városban, csak gratulálni lehet hozzá, és ideje, hogy nálunk is kezdetét vegye a városépítés.

- A Hírtükörben megjelent közleményében korrupciógyanús ügyeket is említ. Mire céloz?
- Elgondolkodtató üzleti megállapodások születtek. Csak egy példát említek: Diósdon egy focipálya nagyságú területet közel egymilliárdért adott el az önkormányzat. Nálunk egy több focipálya nagyságú terület 250 millióért talált gazdára. Elhiszem, hogy Diósdon magasabbak a telekárak, na de ennyire? Arról nem is szólva, hogy a vételár nagyságát nem hozták nyilvánosságra, és ez elképesztő. Önkormányzati tranzakciót nem szabad eltitkolni a város lakossága elől, mert rájuk tartozik. Az, hogy ez megtörténhetett, az ellenzéket minősíti. Csapnivaló munkát végeztek, márpedig ha az ellenzék gyenge, az árt a demokráciának.

- A napokban megjelent az egyesületük újságja, amelyben az egyéni képviselő-jelöltek nevét és fotóját is közlik. Kevés közöttük a közismert ember, mi ennek az oka?
- Arra törekedtünk, hogy a jelöltállításban is tükröződjenek az egyesület céljai. A legfontosabb szempont az volt, hogy mindannyian civilek legyenek, ne hozhassák őket kapcsolatba egyetlen párttal sem. Sok a szimpatizánsunk, de nyilvánosan nem akarnak szerepet vállalni. A mi városunkban az egyik legjelentősebb munkáltató az önkormányzat, emellett a helyi vállalkozói kör megélhetése is sokban függ az önkormányzati megrendelésektől. Akik alkalmazottként, vagy vállalkozóként érintettek, távol akarnak maradni a közélettől. Tartanak a retorziótól. Minden közéleti szereplő közös felelőssége, hogy ezeket az aggodalmakat eloszlassa. A legfontosabb a tett, csak az képes erősíteni vagy gyengíteni a bizalmatlanságot.

- Milyennek ítéli az esélyeit?
- Nem érdemes az esélyeket latolgatni. Nagyon sok az induló, megoszlanak majd a szavazatok, de biztos vagyok benne, hogy az emberek többsége már eldöntötte, kire voksol. Nagyon fontos a képviselő-testület személyi összetétele, de nem egyetlen személyen múlik a város jövője. Az a fontos, hogy minél otthonosabban érezzük magunkat, és ehhez az szükséges, hogy minél erősebbek legyenek az emberi kapcsolatok. Ha kötődünk egymáshoz, több az esélyünk, hogy kivédjük a nehézségeket, és szebbé, jobbá alakítsuk a jövőt.