A kormányváltó lelkesedést a csalódás váltotta fel az ország lakosságának többségében. Igen többségében, mert a 2/3-ot elérő Fidesz-KDNP összességében 50% alatt teljesített mind a listás, mind pedig az egyéni jelöltekre leadott szavazatok tekintetében. Nem csoda, hogy egyre többen kiáltanak választási csalást, és egyre többen nem tudják elhinni az eredményt. Jómagam – bár tisztában vagyok az eredményt torzító kisebb-nagyobb csalás-gyanús esetekkel – amíg nem látok nagyléptékű csalásra bizonyítékot, nem hiszek a konspirációs teóriákban. Szerintem az eb nem itt van elhantolva.
A "csalás maga" a Fidesz által kreált választási rendszerben, és a demokrácia alapját jelentő, független tájékozódási lehetőségek hiányában keresendő.
Tegnap bebizonyosodott, hogy az Orbán által nyolc éve meghirdetett "centrális erőtér" még igen nagy részvétel mellett is működik. A Fidesz a korábbi kétmillió kettőszázezer szavazó helyett két és félmilliót tudott elvinni a szavazóurnákhoz. Nem eszméletlenül nagy különbség. Szavazóköri eredményeket böngészve azonnal feltűnik, hogy dőreség volt taktikai átszavazást várni a választóktól a baloldal és a Jobbik között. Lehet okolni a Jobbikot, hogy sehol sem lépett vissza, sehol sem buzdította híveit átszavazásra, de a másik szemszögből ugyanezt tette a baloldal is, bár ők legalább előfordult, hogy kezdeményeztek legalább minimális kérdésekben egyeztetést a jobbszéllel.
Az emberek nem szavaztak át!
Nem szavaztak át, legalább is oldalak között nem. A baloldali táboron belül igenis volt átszavazás. Az Együtt támogatói részéről oly mértékben, hogy a párt – listás szavazatok tekintetében – egyszerűen lekerült a politikai térképről. A visszalépéseknek köszönhetően szerzett egyetlen egyéni parlamenti mandátumuk talán elég lesz a túléléshez. Náluk kisebb mértékben szavaztak át a Momentum szavazói. Náluk látható legmarkánsabban, hogy a pártlistára szavazók 55%-a, vagyis több, mint fele nem a Momentum jelöltjére szavazott. Ugyanez az arány az LMP esetében csupán 21%. Néhány, főleg budapesti választókerület kivételével ez a két párt, illetve ezen két párt szavazói sem okolhatók megalapozottan a kudarcért. Persze az is igaz, hogy a kétharmad éppen azokon a budapesti választókerületeken múlott. De a kormányváltás nem, az ok ennél prózaibb:
A jelenlegi választási rendszerben a Fidesz nem leváltható!
Illetve egy esetben lehetett volna akár egyharmad alá is szorítani, ha az összes ellenzéki erő a jobbiktól a DK-ig megállapodik valamiféle demokratikus minimumban, nem kér négy évre felhatalmazást, csak a demokratikus környezet helyreállítására vállalkozik, és azzal megy neki a választásnak, hogy végig dolgozza ezt a nyarat valamiféle ideiglenes kormánnyal, és ősszel valóban demokratikus választáson megméreti magát az addigra összeomló Fidesz, illetve egymás ellen. Ehhez az elképzeléshez még a MOMA 500 napos programja állt legközelebb, és látjuk mire vezetetett. Országos szinten 584, azaz ötszáznyolcvannégy szavazathoz.
Elég egyértelmű, hogy ez az eszmény, ami értelmiségi körökben még szimpatikus is lehet, politikailag megvalósíthatatlan.
Örülhetünk persze rész-sikereknek. A Demokratikus Koalíció az eddigi négy helyett kilenc mandátumot szerzett. Lehet frakciónk. Hacsak a kétharmad gyorsan fel nem emeli a határt 10-re. Mert megteheti. Lényegében akármit megtehet. Az ellenzéknek viszont azon kell elgondolkodnia, hogy a kialakult helyzetben egyáltalán mit tehet. Az ellenzéknek nagyon sok mindenen el kell gondolkodnia. Elölről kell kezdenünk az építkezést, és nem lehet három évet, tizenegy hónapot és három hetet civakodni, majd csupán a választás előtti utolsó héten felmutatni, hogy lám, milyen szépen összefogtunk.
Törzsök Tibor
