Alig tucatnyi képzőművész-rajongó gyülekezett a BMK aulájában, Poszpisek Márta Illusztrációk című kiállításán, július 19-én. A szervezők szerint a tikkasztó hőség miatt történhetett, hogy a vártnál kevesebb városlakó érkezett a rendezvényre. Szerintünk is ez lehetett az ok, mert nem akármilyen „portékát” kínált az alkalmazott grafika jeles magyar képviselője.
A nagytétényi születésű Poszpisek Márta és Nagy Rozália népművelő évtizedes barátsága motiválta a kiállítás megrendezését városunkban. A meghívóban is olvashattuk, hogy a művész végigrajzolta egész gyermekkorát, a Képzőművészeti Szakközépiskolát, (amit fotó-szakon végzett), majd a Képzőművészeti Főiskolát. Készített már plakátokat, festett olajjal, pasztellel, és kitűnő tanára, Zelenák Crescencia mozdította el őt az alkalmazott grafika irányába. Kölnben dolgozott egy évet egy stúdióban, majd hazatérve az akvarell-technikával készülő illusztrációk szerelmese lett.
A kiállítást megnyitó dr. Feledy Balázs művészettörténész kiemelte, hogy az illusztrátornak az alkalmazott grafika művelőinél is nehezebb dolga van. Nem választhatja meg autonóm módon mondanivalójának kifejezésmódját, időnként eszköztárát sem, hiszen az illusztrálandó téma, a választott irodalmi mű, vagy folklorisztikus szöveg megköti a kezét. Ezen belül kell olyan képeket „megfogalmaznia”, amelyek nem naturalisztikus hűséggel ábrázolják az adott témát, hanem a művész egyéniségét is hozzáadják. A választott technika sem elhanyagolandó szempont. Poszpisek Márta tíz-húsz centiméter széles és magas miniatűr akvarelleket alkot, irodalmi tankönyv- és szöveggyűjtemény-borítókat, vagy gyermekeknek szánt regények, versek, balladák illusztrációit.
Jó pszichológusnak is kell lennie ugyanakkor, hiszen munkáival gyermekeket szólít meg, sőt, ha erre felkérik, a sérültek befogadó készségének igényéhez is igazodnia kell. – Külön szerencse – mondta Feledy –, hogy a művész az anyatejjel együtt szívta magába a rajzolás készségét és szeretetét. Ezért bánhat mesterien a hajszálvékony ecsetek tucatjaival. Órákig néztük volna a Toldi, a Pál utcai fiúk, az Üllői úti fák, és megannyi népballada megkapó ábrázolását. Talán mégis a legszebbnek tűnt a Szeptember végén, az elmúlásba hajló nyár képi megjelenítése.
Mint elmondta: imádja ezt a munkát, és folytatni szeretné. De időnként kilép majd a miniatűr „műfajból”, nagyobb felületeket is szeretne a jövőben berajzolni, befesteni. – Bár, az sem lesz könnyebb – tette hozzá.
A kiállítás augusztus 20-ig látható a BMK aulájában.
