Mit vár az ember a képviselő-testülettől? Erre a kérdésre sokféle válasz adható. Szakmailag alátámasztott döntéseket, toleranciát az asztal túlsó oldaláról érkező felvetésekkel kapcsolatban, alapos felkészülést az előterjesztések megtárgyalására, a városi érdekek előtérbe helyezését, azt, hogy nyitott füllel járják a várost, azt, hogy a szegény rétegek jajszavát felfogják, azt, hogy a város vagyonával úgy gazdálkodjanak, mintha az a sajátjuk lenne.
Mindezek mellett az is elvárható, hogy az egyes előterjesztések tárgyalásakor szakmai felkészültségükre (ha ilyen van) támaszkodva kellő határozottsággal tudjanak dönteni.
Nos, véleményem szerint itt a baj! Nincsenek a képviselők szakmailag felkészülve, és ennek következtében a határozatlanság lett úrrá a testületen. Ha megengedi a tisztelt olvasó, egy-két példával bemutatom, mire gondolok.
1. Évek óta megismétlődő vita folyik, mi legyen a téglagyári völggyel. Ezzel már az előző testület is foglalkozott, ugyancsak eredménytelenül. Mi a probléma? Ezzel az értékesnek tartott területtel nem tudnak mit kezdeni. A megismételt pályázatoknak nem volt kézzelfogható eredménye. Miért? Azért, mert nem tudjuk, hogy mit akarnak az Óvárosban élő emberek? Megmondják ők, de azt a képviselők nem fogadják el.
2. Itt van az Ifjúsági úti szálló, ami éveken át az erőmű szolgálatában állt. Először a szálló birtoklása miatti huzavona késleltette a megoldást, majd most, hogy a város birtokában került, nem tud vele mit kezdeni a város. Javaslatok vannak, egyik gyengébb a másiknál, döntés viszont nincs. Természetesen évről évre romlik a műszaki állapota, ez a tény azonban szemlátomást nem sarkalja határozott állásfoglalásra a testületet.
3. A Csónakázó-tó. Egy szép üde színfoltja lehetne a városnak, pezsgő társadalmi élet központja. Évekkel ezelőtt úgy nézett ki, hogy valamilyen megoldás körvonalazódik, aztán kiderült, hogy mindez csak álomkép. Az elképzelésekből, javaslatokból az égvilágon semmi sem valósult meg. Jelenleg a testület nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nagy kár!
4. A védőgát karbantartásának kérdése. Ez jogilag a KÖVIZIG feladata lenne, legalábbis a gát egy részére vonatkozóan. Ki kaszálja le a füvet? Kapitális kérdés, aminek a megoldására 17 kiművelt fő nem képes. Ki tudja az igazságot? Nem akarjuk, nem merjük, vagy nem tudjuk megoldani? A tisztelt olvasó tippelhet!
5. Az ’56-os jubileum méltó megünneplése. Ezzel kapcsolatban, megszámoltam, 6 határozati javaslat született: 449/2005, 18/2006, 49/2006, 57/2006, 99/2006, 173/2006.
6. Az elmúlt időszakban két olyan határozat is született, melyben előző határozatok határidejét módosítani kellett. A 24/2006-os határozatban 6 határidő-módosítást, és egy határozat-visszavonást rögzítettek. A 183/2006-os határozatban 7 határozatot, annak végrehajtási időpontját másították meg. Egy fél év alatt ez 14 határozat.
Sajnálatos, nagyon sajnálatos dolgok ezek. Az embert elgondolkodásra késztetik. Remélem, megértik, mire gondolok.
Nos, véleményem szerint itt a baj! Nincsenek a képviselők szakmailag felkészülve, és ennek következtében a határozatlanság lett úrrá a testületen. Ha megengedi a tisztelt olvasó, egy-két példával bemutatom, mire gondolok.
1. Évek óta megismétlődő vita folyik, mi legyen a téglagyári völggyel. Ezzel már az előző testület is foglalkozott, ugyancsak eredménytelenül. Mi a probléma? Ezzel az értékesnek tartott területtel nem tudnak mit kezdeni. A megismételt pályázatoknak nem volt kézzelfogható eredménye. Miért? Azért, mert nem tudjuk, hogy mit akarnak az Óvárosban élő emberek? Megmondják ők, de azt a képviselők nem fogadják el.
2. Itt van az Ifjúsági úti szálló, ami éveken át az erőmű szolgálatában állt. Először a szálló birtoklása miatti huzavona késleltette a megoldást, majd most, hogy a város birtokában került, nem tud vele mit kezdeni a város. Javaslatok vannak, egyik gyengébb a másiknál, döntés viszont nincs. Természetesen évről évre romlik a műszaki állapota, ez a tény azonban szemlátomást nem sarkalja határozott állásfoglalásra a testületet.
3. A Csónakázó-tó. Egy szép üde színfoltja lehetne a városnak, pezsgő társadalmi élet központja. Évekkel ezelőtt úgy nézett ki, hogy valamilyen megoldás körvonalazódik, aztán kiderült, hogy mindez csak álomkép. Az elképzelésekből, javaslatokból az égvilágon semmi sem valósult meg. Jelenleg a testület nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nagy kár!
4. A védőgát karbantartásának kérdése. Ez jogilag a KÖVIZIG feladata lenne, legalábbis a gát egy részére vonatkozóan. Ki kaszálja le a füvet? Kapitális kérdés, aminek a megoldására 17 kiművelt fő nem képes. Ki tudja az igazságot? Nem akarjuk, nem merjük, vagy nem tudjuk megoldani? A tisztelt olvasó tippelhet!
5. Az ’56-os jubileum méltó megünneplése. Ezzel kapcsolatban, megszámoltam, 6 határozati javaslat született: 449/2005, 18/2006, 49/2006, 57/2006, 99/2006, 173/2006.
6. Az elmúlt időszakban két olyan határozat is született, melyben előző határozatok határidejét módosítani kellett. A 24/2006-os határozatban 6 határidő-módosítást, és egy határozat-visszavonást rögzítettek. A 183/2006-os határozatban 7 határozatot, annak végrehajtási időpontját másították meg. Egy fél év alatt ez 14 határozat.
Sajnálatos, nagyon sajnálatos dolgok ezek. Az embert elgondolkodásra késztetik. Remélem, megértik, mire gondolok.
