Hölgyeim! Alázták már meg magukat gonosz, erkölcselőtti ösztöntől indíttatva? Dőltek már be egy hímsoviniszta ámító, szép szavainak? Ha igen, akkor azért, ha nem, akkor azért érdemes elolvasni Tisza Kata történeteit. Nem véletlenül használtam az imént ezt a meglehetősen közhelyszerű fordulatot. Hisz közhelyes az egész sztori: az ifjú, érzékeny lányt megszédítik a magas beosztású, ám csúf férfi magasztaló szavai. A dicséret persze mind a tehetségének, az agyának szól. Valódi profi stratéga. És a lány bedől. Először. Aztán másodszor. És sokadszor. Ugyanannak a férfinak, majd másiknak, és sokadiknak. Több diplomával a háta mögött hogy’ lehet ilyen ostoba?! Persze mindig úgy indul, hogy most majd ő lesz az okosabb. De a férfi csak mondja, mondja azokat az édes szavakat a kiemelkedő képességről, a kivételes tehetségről, meg az egyéni látásmódról… Nem mond ő semmit testről és vágyról. Ja! De: „Kit érdekel a melled? Az agyadra gerjedek.” S a szellem leányából lassan kiszáll minden szellem, csak a test marad, csurig töltve hálával és odaadással. Ám a férfi nős és iszákos, és különben is nagyon-nagyon fontos beosztásban dolgozik, így ritkán ér rá, sok magányos és reményteli, boldog és boldogtalan órát szerezve a nőnek. Mint mondtam: közhelyes, mindennapos történetek. Bólogathat az ismerős helyzeteket olvasva, akivel már megesett hasonló, mosolygó vagy sírásra görbülő szájjal - az eltelt időtől függően. Aki még nem futott bele efféle érzelmi viharba, legalább felkészülhet rá. Tisza Kata életszerű, sőt! testszagú „esetleírásai” részletesen mutatnak be (egyes) férfiakat és a velük való kapcsolatok természetét, kimenetelét, okait és következményeit. Tanulni, okulni mégsem lehet belőlük. Legfeljebb annyit, hogy vannak helyzetek, amelyek kivédhetetlenek.