Hosszú előkészületek után hirtelen lezajlott és véget ért a karácsonyi sürgés-forgás, szorgoskodás. Ezeknek a napoknak a középpontjában – a karácsonyfa, az ajándékok és a szeretet mellett – elsősorban a gyerekek és az evés álltak. Jöjjön most egy olyan év, amikor a kicsik egy kicsit viszonozhatnak a sok figyelmességből és finomságból. Ehhez nyújt barátságos segítő kezet Monspart Éva immár negyedik alkalommal polcokra kerülő gyermekszakácskönyve. Egy szülőnek folyamatos aggodalmat (és állandó játszótéri témát) ad, hogy gyermeke vajon eleget eszik-e, illetve nem eszik-e túl sokat. Mindkét esetben hasznos lehet, ha a gyerek otthonosan mozog az ételkészítésben. Megismeri az alapanyagokat, és hogy azok milyen változáson esnek át, mielőtt a tányérba kerülnek. A könyv abból indul ki, hogy egy tojást feltörni semmivel sem nehezebb, mint egy szép O betűt rajzolni. Tehát az alsó korhatárt valahova a hatodik-hetedik évre teszi, de a felső végtelen. Gyakorló háziasszonyok is találhatnak rácsodálkozni való tényeket ezeken a lapokon: például mérleg híján hogyan méricskéljünk. (Nekem ez állandóan gondot okozott.) Kitér az edényfélék bemutatására, különböző dolgok főzési idejére, az elhasznált olaj problémájára és a főzési alapfogalmakra is. Persze, először mosogatni kell megtanulniuk a gyerekeknek, de erre is van egy külön fejezet, ilyen bátorító megjegyzésekkel: „ha valami leégett (mindenkivel előfordul, ne búsulj!)”. És ha már minden elméletet elsajátítottunk, jöhet a gyakorlati rész: a kakaófőzéstől, a „Vízparton laksz, és horgászol?” című fejezet halas receptjeiig. Egészen addig, míg egy vasárnap reggel a megfáradt szülők a sülő hús illatára nyújtózkodhatnak túl a takarójukon.