A városunkban több mint másfél évtizede sikeresen működő rögbisek harmadik helyen végeztek a 2005/2006-os NB I-es kiírás alapszakaszában. Ezzel még nem értek véget az első osztályú bajnokság küzdelmei, idén ugyanis a rájátszásban dől el az érmek, illetőleg a helyezések sorsa, és ebben Harmat Ákos legénysége is érdekelt. A Bulldogok idénybeli szerepléséről, valamint a jövőbeni elképzelésekről is beszélgettünk a battai játékos-edzővel.
- Sikeres szezont zárnak, hiszen tavaly negyedikek lettek az alapszakaszban, most pedig harmadikok, igaz, egy éve nem volt play-off.
- Kicsit korai még ez a gratuláció, hiszen valóban előrébb rukkoltunk eggyel, de még nincs meg a bronzérem. Ahhoz nyernünk kell még június 17-én a Váci Elefántok ellen.
- Ez azért nem tűnik kivitelezhetetlen feladatnak, hiszen 2005 őszén és most tavasszal is legyűrték az ormányosokat.
- De pusztán a múltból nem lehet megélni, és ezúttal egyetlen meccs dönt majd a harmadik helyről, azaz igazi ki-ki találkozó előtt állunk. A célkitűzés természetesen a győzelem és a harmadik hely megszerzése, de kabalából sem szeretnék semmit elkiabálni, pláne úgy, hogy elég sok a sérültünk.
- Addig még beforrhatnak az ebcsontok?
- Talán igen, és a Bulldogok II együttesétől is kölcsönözhetünk játékosokat.
- Jó, hogy ezt említette, mert akartam is kérdezni, hogy mit kell értenünk a kettő elnevezésű formáció alatt.
- Ők is battai Bulldogok, de ők a másodosztályú bajnokságban szerepelnek. Ezt a gárdát zömében idősebb, harmincöt és negyven év közötti játékosok, valamint feltörekvő fiatal rögbisek alkotják, akik vagy már nem, vagy még nem férnek be az első csapatba, de lelkesek, és szükségük van a folyamatos ütközetekre. Egyébként van átjárás a két formáció között (öt embert most is lehet kölcsönözni a helyosztóra), de azért ez egy külön együttes saját összetartással, harci szellemmel, ami nagyon fontos ebben a sportban.
- Ha már szóba jött a harci szellem, hogyan fordulhatott elő, hogy az Esztergomi Vitézektől itthon 39-0-ra kaptak ki májusban, a júniusi idegenbeli találkozón viszont csak 13-5-re?
- Ez két teljesen más jellegű összecsapás volt. Az elsőnek az alapszakasz utolsó körében már nem igazán volt tétje, hisz bármilyen eredmény született volna, akkor is a Vitézek zártak volna a második, mi pedig a harmadik helyen. Tudtuk, hogy a rájátszás elődöntőjében újra találkozunk, méghozzá Esztergomban. Ezért az első meccset felhasználtuk a kísérletezésre, néhány játékosunk más posztokon való kipróbálására. Ráadásul tartalékosan is álltunk fel, ez vezetett a nagyobb arányú vereséghez. A június 3-i mérkőzésen azonban már nem volt ekkora differencia, minden buldog nagyon igyekezett, akárcsak ősszel, amikor hét év után először mi tudtuk tétmeccsen legyőzni saját pályáján az esztergomiakat. Hogy ez a bravúr most nem sikerült, azt mindannyian sajnáljuk, hiszen ha győztünk volna, akkor az aranyéremért játszhatnánk június 17-én, az ezüst pedig már zsebben lenne.
- És azt nem sajnálják, hogy az óvárosi pályáról átköltöztek a VSZK-ba?
- Dehogyis. Sőt, örülünk, mert itt sokkal családiasabb a légkör és állandóan összefutunk a kézilabdázókkal, a futballistákkal, illetve a kosarasokkal, azaz a battai krémmel. Ez a pálya a legtöbbünknek közelebb is van a munka- és a lakóhelyéhez, kulturáltak az öltözők, a büfé is adott a folyadékvesztés pótlásához, a srácok otthonosabban érzik magukat itt.
- Mi lehet az előrelépés záloga? Mire lenne még szükségük a Battai Bulldogoknak, akik azért korábban bajnoki címet is szereztek, és szállítottak a bronznál fényesebb medálokat is?
- És fognak is még szállítani! A fejlődéshez még több edzésre lenne szükségünk. A heti kettő kevés.
- Miért nem edzenek többet? Nem érnek rá?
- Nem ez a gond, hanem a pálya, amit a mérkőzéseken kívül hetente ennyiszer kaphatunk meg. Százötvenen vagyunk, több pályára lenne szükségünk, mert a szervezettség létesítmény híján nem elegendő. Jobb eredményt csak több gyakorlás révén tudunk elérni.
- Segített valamit a sportág népszerűsítésében, hogy mostanában rendszeresen láthatunk rögbi bajnokikat az országos televíziókban?
- Igen, hiszen ennek köszönhetően egyre többen ismerik meg a játékot, a szabályait, és egyre többen kapnak kedvet hozzá, hogy ki is próbálják. Az érdeklődésre, az utánpótlásra nem lehet panaszunk, ezt bizonyítja az internetes oldalaink növekvő látogatottsága is.
- Állítólag a neten már virtuálisan is lehet rögbizni.
- Egyes játékelemeket már valóban lehet modellezni, de a rögbi attól jó, hogy kemény, férfias sport, amit egy gép nem tud visszaadni. A Battai Bulldogok pont attól boldogok, hogy amikor lejönnek a pályáról, érzik, hogy kiadtak magukból apait-anyait, mindent elkövettek egymásért, a csapatért.
- Kicsit korai még ez a gratuláció, hiszen valóban előrébb rukkoltunk eggyel, de még nincs meg a bronzérem. Ahhoz nyernünk kell még június 17-én a Váci Elefántok ellen.
- Ez azért nem tűnik kivitelezhetetlen feladatnak, hiszen 2005 őszén és most tavasszal is legyűrték az ormányosokat.
- De pusztán a múltból nem lehet megélni, és ezúttal egyetlen meccs dönt majd a harmadik helyről, azaz igazi ki-ki találkozó előtt állunk. A célkitűzés természetesen a győzelem és a harmadik hely megszerzése, de kabalából sem szeretnék semmit elkiabálni, pláne úgy, hogy elég sok a sérültünk.
- Addig még beforrhatnak az ebcsontok?
- Talán igen, és a Bulldogok II együttesétől is kölcsönözhetünk játékosokat.
- Jó, hogy ezt említette, mert akartam is kérdezni, hogy mit kell értenünk a kettő elnevezésű formáció alatt.
- Ők is battai Bulldogok, de ők a másodosztályú bajnokságban szerepelnek. Ezt a gárdát zömében idősebb, harmincöt és negyven év közötti játékosok, valamint feltörekvő fiatal rögbisek alkotják, akik vagy már nem, vagy még nem férnek be az első csapatba, de lelkesek, és szükségük van a folyamatos ütközetekre. Egyébként van átjárás a két formáció között (öt embert most is lehet kölcsönözni a helyosztóra), de azért ez egy külön együttes saját összetartással, harci szellemmel, ami nagyon fontos ebben a sportban.
- Ha már szóba jött a harci szellem, hogyan fordulhatott elő, hogy az Esztergomi Vitézektől itthon 39-0-ra kaptak ki májusban, a júniusi idegenbeli találkozón viszont csak 13-5-re?
- Ez két teljesen más jellegű összecsapás volt. Az elsőnek az alapszakasz utolsó körében már nem igazán volt tétje, hisz bármilyen eredmény született volna, akkor is a Vitézek zártak volna a második, mi pedig a harmadik helyen. Tudtuk, hogy a rájátszás elődöntőjében újra találkozunk, méghozzá Esztergomban. Ezért az első meccset felhasználtuk a kísérletezésre, néhány játékosunk más posztokon való kipróbálására. Ráadásul tartalékosan is álltunk fel, ez vezetett a nagyobb arányú vereséghez. A június 3-i mérkőzésen azonban már nem volt ekkora differencia, minden buldog nagyon igyekezett, akárcsak ősszel, amikor hét év után először mi tudtuk tétmeccsen legyőzni saját pályáján az esztergomiakat. Hogy ez a bravúr most nem sikerült, azt mindannyian sajnáljuk, hiszen ha győztünk volna, akkor az aranyéremért játszhatnánk június 17-én, az ezüst pedig már zsebben lenne.
- És azt nem sajnálják, hogy az óvárosi pályáról átköltöztek a VSZK-ba?
- Dehogyis. Sőt, örülünk, mert itt sokkal családiasabb a légkör és állandóan összefutunk a kézilabdázókkal, a futballistákkal, illetve a kosarasokkal, azaz a battai krémmel. Ez a pálya a legtöbbünknek közelebb is van a munka- és a lakóhelyéhez, kulturáltak az öltözők, a büfé is adott a folyadékvesztés pótlásához, a srácok otthonosabban érzik magukat itt.
- Mi lehet az előrelépés záloga? Mire lenne még szükségük a Battai Bulldogoknak, akik azért korábban bajnoki címet is szereztek, és szállítottak a bronznál fényesebb medálokat is?
- És fognak is még szállítani! A fejlődéshez még több edzésre lenne szükségünk. A heti kettő kevés.
- Miért nem edzenek többet? Nem érnek rá?
- Nem ez a gond, hanem a pálya, amit a mérkőzéseken kívül hetente ennyiszer kaphatunk meg. Százötvenen vagyunk, több pályára lenne szükségünk, mert a szervezettség létesítmény híján nem elegendő. Jobb eredményt csak több gyakorlás révén tudunk elérni.
- Segített valamit a sportág népszerűsítésében, hogy mostanában rendszeresen láthatunk rögbi bajnokikat az országos televíziókban?
- Igen, hiszen ennek köszönhetően egyre többen ismerik meg a játékot, a szabályait, és egyre többen kapnak kedvet hozzá, hogy ki is próbálják. Az érdeklődésre, az utánpótlásra nem lehet panaszunk, ezt bizonyítja az internetes oldalaink növekvő látogatottsága is.
- Állítólag a neten már virtuálisan is lehet rögbizni.
- Egyes játékelemeket már valóban lehet modellezni, de a rögbi attól jó, hogy kemény, férfias sport, amit egy gép nem tud visszaadni. A Battai Bulldogok pont attól boldogok, hogy amikor lejönnek a pályáról, érzik, hogy kiadtak magukból apait-anyait, mindent elkövettek egymásért, a csapatért.
