Fazekas István, a lap felelős szerkesztője vezércikkében leszögezi: "Mindenfajta zsarnoksággal szemben csak a zsarnokian tárgyilagos mondatok lehetnek igazán hatásosak. Az ellentmondásokat föloldó szavak mindig a helyükre teszik az elbitangolt dolgokat. Fölszabadítják a megbéklyózott lelket és szellemet, a kaszákat kiegyenesítik és fölemelik a cséphadarókat. Elűzik a homályt és befogadják a világosságot. Lerombolják a hazugság oszlopait, s megírják a meg nem írt történelmet. Egyetlen igaz mondat a zsarnokságról leszámolás a zsarnoksággal!" Csernák Árpád, Oláh János és Petrőczi Éva írásai elénk idézik a forradalom eseményeit. A lap szerkesztői szomorú kötelességüknek tesznek eleget, amikor a folyóiratban is elbúcsúznak a nemrég elhunyt Csoóri Sándortól, Kósa Csabától és Oláh Jánostól. Bakonyi István vendégszerkesztőként működött közre egy jelentős fehérvári anyag gondozásában: Sebők Melinda, Kürthy Réka, Nehrer György, Óvári Edit, Lukácsy József, Heiter Tamás írásai, valamint Balajthy Ferenc, Pálfalvi András, Saitos Lajos, Gál Csaba Sándor, Gellén Miklós Gábor, Káliz Sajtos József és Cseke J. Szabolcs versei tartoznak ebbe a blokkba. A Stádium hírt ad arról is, hogy Albert de Pury teológus professzor egy rendhagyó előadást tartott a Károli Gáspár Református Egyetemen Karasszon István professzor meghívásának eleget téve. Bakonyi István Csoóri Sándorról szóló írása mellet a lap közli a Deák Mór legújabb könyvéről írt recenzióját is. Kaiser László szintén több írásával van jelen a legfrissebb Stádiumban: a Kósa Csaba temetésén elmondott beszédén kívül a Botz Domonkos írásművészetéről szóló cikkével is megismerkedhetnek az olvasók. Ezúttal sem maradt el a lapból Arany Lajos nyelvvédelmi tűnődése. A lapszámot Revák István és Pék Eszter Anna rajzai díszítik. A lap érdekességképpen Csoóri-dedikációkat – a többi között Fazekas Istvánnak, Kaiser Lászlónak és Véghelyi Balázsnak szóló baráti ajánlásokat - is közöl.