Az Arany János iskola tanrendjében minden nap szerepel valamilyen előadói műfaj, és hattól egészen tizennyolc éves korukig járnak ide diákok. Ez a két dolog garancia is lehet arra, hogy igazán színes gálaműsorral örvendeztetik meg az évről évre szép számmal összegyűlő közönséget az Aranygálán. Az idei, jubileumi, 20. Aranygálát május 30-án rendezték meg tele nézőtér előtt a BMK színháztermében. A repertoár a fehérblúzos, sötétszoknyás, csillogó szemű szavaló kislányoktól a fütyülős rock-koncertig terjedt.
Az ifjú rock-katonákat egy volt „hármas-sulis” támogatta basszusgitáron, míg a röpködő, rózsaszín balerinák között leendő elsős is szaporázta lábujjhegyes lépteit. Egy negyedikes osztály vidám koreográfiával búcsúzott alsós tanítójától. A színjátszók testükkel és ötleteikkel tárgyakat - bútorokat, falakat - jelenítettek meg a színpadon, a bábosok élettel töltötték meg szépséges figuráikat. Volt a műsorban modern tánc, klasszikus balett, sárközi karikázó és széki sűrű. Volt gyermeki, tiszta hang, szólóban és kórusban, de volt dobszóló és citerazenekar is. Volt hagyományos gyerekmese az ifjú színjátszóktól, és volt pikáns humorral dúsított marionettbáb-játék a legnagyobbak előadásában. Mindenki igyekezett bemutatni munkája legszebb, legérettebb gyümölcseit, felidézni az év során elért eredményeket. A közönség - rokonok, tanárok, haverok és rajongók - hátradőlve élvezte a műsort és azt a furcsa érzést, ami kicsit az izgalomtól, de jobban a büszkeségtől szorította a torkukat.
