Szép a mi kis városunk. Szépek a parkok, kár, hogy a kutyák bepiszkolják, szépek az útjaink, kár, hogy tele vannak cigaretta-csikkekkel.
Szépek a házak is, kár, hogy némelyiket elhanyagolják a lakók, szépek az új utcatáblák is, kár, hogy műveletlen kezek telefirkálják, még az utcai szemetes kosarak is szépek, kár, hogy kitépik, és tartalmukat a földre szórják, szépek a buszvárók is, kár, hogy ablakaikat összetörik. Szépek a virágágyásaink, kár, hogy némelyek az otthoni készletüket innen töltik fel. Szépek a lakótelepi lakások is, kár, hogy ezt a betörők is tudják, szépek az útjainkon közlekedő buszok, kár, hogy piszkosak, ápolatlanok. Szépek iskolásaink, kár, hogy egy részük mosdatlan szájú. Szépek a kocsmáink is (már amelyik), kár, hogy annyi férfit elcsábítanak családjuktól. Szépek az útjainkon haladó gépkocsik is, csak ne száguldoznának.
Szebb is lehetne a mi kis városunk. Szebb lenne, ha a kutyatulajdonosok egy kis műanyagzacskót hordanának magukkal, és ebbe gyűjtenék, amit kutyusuk elhullat, ha a füstölők, miután elszívták bagójukat, a csikket a szemétkosárba ejtenék, ha a lakók sajátjuknak tekintenék a házat, és annak rendjére ügyelnének, ha rajztudásukat egyesek nem az új utcanév-táblákon próbálnák ki. Ha az erőművészek a sportban bizonyítanák erejüket és nem a szemétkosarakon, ha a fiúk inkább barátnőjük szívét tördelnék, ha az otthoni vázákba a boltokban vásárolnának virágot, ha a betörők ügyességüket inkább a munkapad mellett igazolnák, ha a busz tisztaságára az utazóközönség jobban vigyázna. Ha a gyerekek inkább szép nyelvünket művelnék, ha a férjek a borospohár helyett feleségük szavain csüngnének, ha az autótulajdonosok az autójuk helyett inkább biciklijükre ülnének.
Amikor gondolataimban ideértem, hirtelen felébredtem. Megpróbáltam gyorsan visszaaludni, de nem sikerült. Pedig szívesen álmodoztam volna tovább.
