Lilla egy véletlennek köszönhetően kezdett képzőművészettel foglalkozni, de nézhetjük úgy is, hogy tehetsége utat tört magának. Eredetileg zongorázni és hegedülni tanult a művészeti iskolában. Nyolcadik utáni nyáron épp a zenei tábor idején betegedett meg, ezért a későbbi rajztáborhoz csatlakozott. Ennek mindössze félévtizede. Jelenleg másodéves az ELTE gyógypedagógia karán. A zenélést sem hagyta abba, alkalmanként láthattuk már színpadon is, de mára "a festészet lett az a nyelv, amelyben leginkább el tudja mondani mindazt a szépet, ami benne van és el kell mondania" – fogalmazott László Bandy, a Látás Iskolája képzőművész tanára a kiállítás-megnyitón. "Mert Lillában az az irigylésre méltó, hogy makacsul csak szépnek akarja látni a világot, s minket is meg akar győzni arról, hogy még szenvedni is csak szépen lehet." Ezt a manapság ritka, pozitív nézőpontot környezete, tanárai olyan könyvek elolvastatásával kívánták árnyalni, mint Orwell 1984 című antiutópiája, vagy Van Gogh kötetbe rendezett levelei. Ezek egyrészt megrázták, másrészt rengeteget tanult általuk a világról és a művészetről.

Mindezek a tapasztalatok, tanulmányok, mintegy szigorú ritmusként megjelennek a kiállított képeken. Fegyelmezett keretbe foglalják azokat a finom formákat és dallamos gondolatokat, a szépséget összetettségében megfogalmazó vonalakat, amelyek Kovács Lilla sajátos világát alkotják. A képek alatt általa választott Van Gogh idézeteket olvashatunk szenvedélyről, művészetről, megértésről és elfogadásról.