Miután a házigazdák nem álltak ki, a Százhalombatta NB II-es kosárlabdacsapata az utolsó bajnoki mérkőzését is megnyerte május 7-én. Mivel a csapat a C-csoport élén végzett, automatikusan egy osztállyal feljebb rukkolhat. A bajnoki cím elhódításáról és az ehhez vezető útról az SZKSE csapatvezetőjével, Macsali Róberttel beszélgettünk.
- Maximálisan rászolgáltak a srácok a gratulációra. Valóban komolyan vették a bajnokságot, és mindig hajlandóak voltak meghozni a szükséges áldozatot a győzelemért.
- Az idény elején sokan a városban egy lyukas kétfillérest sem tettek volna arra, hogy kosarasaink bajnokok lehetnek. Ön bízott benne?
- Igen bíztam, de nem tudhattam, hogy a többi csapat mennyire erősödött, vagy gyengült, másrészt mi mindannyian munka vagy a tanulás mellett kosarazunk, azaz bármikor kieshet valaki közülünk, mert közbeszól a magánélet.
- A battai kosárlabda színvonala erősödött, vagy a mezőny gyengült, esetleg a kettő együtt?
- Nehéz erre egyértelmű feleletet adni. A mezőny érdemi része nem gyengült, mert a TFSE, az mindig TFSE marad, feltörekvő, intelligens fiatal játékosokkal. A PEKOSI-nál és a Jászberénynél komoly idegenlégiósok is megjelentek, nehezebbé vált nyerni ellenük. Ugyanakkor azt sem lehet magától értetődően kijelenteni, hogy mi minden szempontból erősödtünk. Zimmer László távozott, és a bajnokság végén Török Csaba sem állt mindig rendelkezésünkre, de lélekben sokkal jobban összekovácsolódtunk az egymásért való küzdés során. Köszönet illeti Szűcs Bélát a szezon közbeni helyettesítésért és a fáradhatatlanul végzett szakmai munkáért. Szóval, a kérdésre is-is a válaszom, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy éve második helyen végeztünk. Én mindig bíztam a többiekben, különösen abban, hogy a végén nem hagyjuk kiénekelni a sajtot a szánkból. A téli meccsek óta vált érezhetővé, hogy bajnokesélyesek vagyunk. Az igazán nagy tét nem nyomta, hanem sokkal inkább nagyobb teljesítményre sarkallta a játékosokat.
- Kik az aranyos csapat húzóemberei?
- Ősszel Marsó Gyula ponterős játéka emelkedett ki, de ugyanígy említhetném az irányító Illés Bálintot, aki mindig megbízható, csupaszív játékot játszott. Erősségeink közé tartozott Besenyei Tamás és Gábor, Simon Viktor, Fekete Miklós és még sorolhatnám, hiszen kiegészítőként, csereként például Farkas doki és a többiek is rengeteget tettek a győzelmekért. Zimmer László és Török Csaba is alapember volt, és utóbbi szerintem újra lesz is, mert jelezte, hogy az ősztől ismét számíthatunk rá.
- Milyen támogatásra számíthatnak a folytatáshoz?
- A battai képviselő-testület eddig is kiállt a kosárlabda mellett, jórészt évi egymillió forintos hozzájárulásuk tette lehetővé, hogy indulhassunk a bajnokságban.
- A magasabb osztállyal bizonyára növekednek majd a költségek is.
- Jó lenne, ha még több segítséget kaphatnánk a várostól, de nem ülünk ölbe tett kézzel, és folyamatosan keresünk más szponzorokat is. Az önkormányzati támogatás mellett többszázezres egyéb mecénási háttérrel rendelkezünk, de – például a labdák beszerzésekor - a játékosok is a zsebükbe nyúlnak.
- A ’90-es évek végén még NB I-es csapata volt a városnak, és nem az NB II/C-s bajnoki címről beszéltek, mint mostanság. Nem bánkódik emiatt?
- Nem, mert 1999-ben alapító tagja voltam az SZKSE-nek. Az volt a célunk, hogy ne szűnjön meg a helyi kosárlabda. Azóta megjártuk a megye II-t, a megye I-t, és jövünk újra felfelé. Most már az NB II/B-ről beszélhetünk. Kár lenne tagadni, hogy szép emlékek fűznek a korábbi első osztályú csapathoz és ahhoz az időszakhoz, de az már a múlt. Most sokkal inkább bánt az, hogy nem tud önálló lábra állni az utánpótláscsapatunk, ami a jövő záloga lehetne.
- Ezt hogy érti?
- A fiatalok jelenleg a felnőtt csapattal együtt készülnek, és nehéz ezt beépíteni a mi edzésprogramunkba. Hozzánk, az öregek közé még nem férnek be, és nagyon hiányzik számukra a kortársakkal való megmérettetés, azaz a bajnokságban való részvétel. Mivel a fejlődésükhöz ez elengedhetetlen, azon fáradozunk, hogy megteremtsük ennek a feltételeit.
- Mi a helyzet a rájátszással, hiszen akár az NB I/B-be is feljuthatnak még.
- Úgy volt, hogy elindulunk a play-offban, nem vérmes reményekkel, hanem, hogy egy kicsit megmérjük magunkat erősebb ellenfelekkel szemben is. Ebből azonban nem lett semmi.
- Miért?
- Kiderült, hogy a rájátszásban az első mérkőzésünket már május 11-én le kellett volna játszanunk, erre azonban négy nap alatt nem tudtunk volna tisztességesen felkészülni. Fárasztó szezon után vagyunk, mindenféle családi, munkahelyi elfoglaltságokkal, így ezt már pihenő nélkül nem tudtuk bevállalni. Félgőzzel, tartalékos csapattal pedig nem lett volna értelme a részvételnek. Mindannyian szeretjük magasra tenni a lécet, akarom mondani a kosarat.
- Az idény elején sokan a városban egy lyukas kétfillérest sem tettek volna arra, hogy kosarasaink bajnokok lehetnek. Ön bízott benne?
- Igen bíztam, de nem tudhattam, hogy a többi csapat mennyire erősödött, vagy gyengült, másrészt mi mindannyian munka vagy a tanulás mellett kosarazunk, azaz bármikor kieshet valaki közülünk, mert közbeszól a magánélet.
- A battai kosárlabda színvonala erősödött, vagy a mezőny gyengült, esetleg a kettő együtt?
- Nehéz erre egyértelmű feleletet adni. A mezőny érdemi része nem gyengült, mert a TFSE, az mindig TFSE marad, feltörekvő, intelligens fiatal játékosokkal. A PEKOSI-nál és a Jászberénynél komoly idegenlégiósok is megjelentek, nehezebbé vált nyerni ellenük. Ugyanakkor azt sem lehet magától értetődően kijelenteni, hogy mi minden szempontból erősödtünk. Zimmer László távozott, és a bajnokság végén Török Csaba sem állt mindig rendelkezésünkre, de lélekben sokkal jobban összekovácsolódtunk az egymásért való küzdés során. Köszönet illeti Szűcs Bélát a szezon közbeni helyettesítésért és a fáradhatatlanul végzett szakmai munkáért. Szóval, a kérdésre is-is a válaszom, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy éve második helyen végeztünk. Én mindig bíztam a többiekben, különösen abban, hogy a végén nem hagyjuk kiénekelni a sajtot a szánkból. A téli meccsek óta vált érezhetővé, hogy bajnokesélyesek vagyunk. Az igazán nagy tét nem nyomta, hanem sokkal inkább nagyobb teljesítményre sarkallta a játékosokat.
- Kik az aranyos csapat húzóemberei?
- Ősszel Marsó Gyula ponterős játéka emelkedett ki, de ugyanígy említhetném az irányító Illés Bálintot, aki mindig megbízható, csupaszív játékot játszott. Erősségeink közé tartozott Besenyei Tamás és Gábor, Simon Viktor, Fekete Miklós és még sorolhatnám, hiszen kiegészítőként, csereként például Farkas doki és a többiek is rengeteget tettek a győzelmekért. Zimmer László és Török Csaba is alapember volt, és utóbbi szerintem újra lesz is, mert jelezte, hogy az ősztől ismét számíthatunk rá.
- Milyen támogatásra számíthatnak a folytatáshoz?
- A battai képviselő-testület eddig is kiállt a kosárlabda mellett, jórészt évi egymillió forintos hozzájárulásuk tette lehetővé, hogy indulhassunk a bajnokságban.
- A magasabb osztállyal bizonyára növekednek majd a költségek is.
- Jó lenne, ha még több segítséget kaphatnánk a várostól, de nem ülünk ölbe tett kézzel, és folyamatosan keresünk más szponzorokat is. Az önkormányzati támogatás mellett többszázezres egyéb mecénási háttérrel rendelkezünk, de – például a labdák beszerzésekor - a játékosok is a zsebükbe nyúlnak.
- A ’90-es évek végén még NB I-es csapata volt a városnak, és nem az NB II/C-s bajnoki címről beszéltek, mint mostanság. Nem bánkódik emiatt?
- Nem, mert 1999-ben alapító tagja voltam az SZKSE-nek. Az volt a célunk, hogy ne szűnjön meg a helyi kosárlabda. Azóta megjártuk a megye II-t, a megye I-t, és jövünk újra felfelé. Most már az NB II/B-ről beszélhetünk. Kár lenne tagadni, hogy szép emlékek fűznek a korábbi első osztályú csapathoz és ahhoz az időszakhoz, de az már a múlt. Most sokkal inkább bánt az, hogy nem tud önálló lábra állni az utánpótláscsapatunk, ami a jövő záloga lehetne.
- Ezt hogy érti?
- A fiatalok jelenleg a felnőtt csapattal együtt készülnek, és nehéz ezt beépíteni a mi edzésprogramunkba. Hozzánk, az öregek közé még nem férnek be, és nagyon hiányzik számukra a kortársakkal való megmérettetés, azaz a bajnokságban való részvétel. Mivel a fejlődésükhöz ez elengedhetetlen, azon fáradozunk, hogy megteremtsük ennek a feltételeit.
- Mi a helyzet a rájátszással, hiszen akár az NB I/B-be is feljuthatnak még.
- Úgy volt, hogy elindulunk a play-offban, nem vérmes reményekkel, hanem, hogy egy kicsit megmérjük magunkat erősebb ellenfelekkel szemben is. Ebből azonban nem lett semmi.
- Miért?
- Kiderült, hogy a rájátszásban az első mérkőzésünket már május 11-én le kellett volna játszanunk, erre azonban négy nap alatt nem tudtunk volna tisztességesen felkészülni. Fárasztó szezon után vagyunk, mindenféle családi, munkahelyi elfoglaltságokkal, így ezt már pihenő nélkül nem tudtuk bevállalni. Félgőzzel, tartalékos csapattal pedig nem lett volna értelme a részvételnek. Mindannyian szeretjük magasra tenni a lécet, akarom mondani a kosarat.
