Mondom a magamét…
Szúnyoginvázió

  • img

Amikor kimentem a Duna-partra, vagy amikor néztem a szívszorongató képeket a vízben álló házakról, amikor olvastam a víz pusztító erejéről, eszembe jutottak Petőfi szavai: "Kicsapott a folyó / Vízben úszik a táj, / Túl a vízen lakol, / Édes rózsám ne várj./ Elvitte az árvíz, / A töltést, a hidat, / Amott megy a hídból / Az utolsó darab."

Az árvizet nem lehetett előre tudni, de a következményeivel már lehetett, vagy lehetett volna számolni. Nevezetesen azzal, hogy elszaporodnak a szúnyogok. Ez nem egy sorscsapás, egy elkerülhetetlen esemény, ez a magas vízállásnak szerves következménye.
Fel szeretném hívni a képviselő-testület mélyen tisztelt tagjainak figyelmét, hogy a vérszopók dandárjai támadják a város lakóit. Lehet, hogy még egyiküket sem tisztelte meg egy szúnyog, de ez feltehetőleg csak azért van, mert tisztelik a honatyákat. Ezrével és százezrével rajzanak, naplemente után nem lehet a szabadban egy percig sem tartózkodni. Vajon mire vár a tisztelt hivatal? Talán a következő testületi ülésre, ahol a városatyák kimondják a halálos ítéletet a szúnyogokra? Félő, hogy akkor már késő lesz. Vagy talán takarékossági okok vezérlik a tudós képviselő urakat, amikor nem szorgalmazzák a szúnyogirtást. Lehetséges, hogy a több mint 11 milliárdból nem futja szúnyogirtóra? Szóljanak bátran, a lakosság majd összedobja azt a néhány milliót!
Vagy csak egyszerűen hanyagságból nem irtják városunk felett a szúnyogokat? Netán nincs meg a törvényességi háttér? A szúnyogot a karomon agyonütöttem, és a véremmel írom alá ezt a kis írást.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák