Mi, a Nyupek tagjai boldogok lehetünk, mert szűk kis családunk mellett, egy nagyobb családunk is van, ahol otthon érezzük magunkat, kellemes időtöltéssel vigyázunk egymás testi-lelki és szellemi frissességére.
Ez főleg a klubvezető Harangozó házaspárnak köszönhető, akik szeretettel és hozzáértéssel végzik szervezői tevékenységüket. A találkozások mindig kellemes meglepetéseket tartogatnak.
Ilyen volt utóbbi összejövetelünk is: anyák napját ünnepeltük. Az édesanyákról méltó szeretettel emlékezett meg a jelenlévő generációk sora. Arról, aki szeretetből szeretetre hoz bennünket a világra, hogy szeretetet adjon, és önfeláldozóan emberré emeljen.
A szívhez szóló bevezető után Harangozó Sándor méltatta az édesanyákat, aláhúzva ennek a gyönyörű magyar szónak egyediségét a világon (ami a kifejezőképességét illeti).
Következett a meglepetés. Tóthné Károly Franciska jól ismert lelkes, odaadó rendezésében – gyermekek és unokák, szívet melengető, igen nívós előadást varázsoltak elénk. Stefanekné Tóth Éva kisiskolásai verseket és dalokat adtak elő koruk bájával, őszinteségtől és izgalomtól reszkető hangocskájuk örömkönnyet csalt ki sokunk szeméből. Csodálattal telve hallgattuk a két színvonalas fuvolatriót, amelyet Gergely Annamária, fuvolaszakos tanárnő tanítványai Mozart varázslatos zenéjéből merítettek, tisztelegve mind a zseni, mind az Édesanya előtt. Nem véletlen, mert Mozart zenéje derűs, biztató, mint maga a szeretet. A szeretet pedig az édesanya odaadásával, szépségével azonosítható.
Ez a párhuzam vonható le egy olyan idézetből, amelyet Franciska M. Freesche verséből mondott el. Néhány sor: „Találkoztam a szeretettel. / Útközben súlyos terhet vett fel/: Mások terhét. / Játszó kisgyerekhez hajolt le; s meglepett, hogy egyre szebb”.
Az édesanya maga a szépség, a szeretet, az odaadás, kapocs generációk között, olyanok között, mint ezek a fiatalok, akik félretéve leckét, játékot, szakítottak idejükből, hogy örömet szerezzenek nekünk, pedagógusoknak, akik a jövő nemzedékét igyekeztünk szeretettel emberré nevelni.
Az édesanya fogalma beleolvad az egyetemes ember fogalmába. Ezért fejezem be Tóth Nóra X. osztályos gimnazista mély érzéssel elmondott, az anyához, az emberhez szóló versidézetével: Ó, ember, én hiszek tebenned, / Ó ember, mint szeretlek én/ Te végzetes, te diadalmas / Utód az Isten örökén!
Köszönjük ezeket a felejthetetlen perceket, és mi is szeretettel köszöntünk minden édesanyát!
Ilyen volt utóbbi összejövetelünk is: anyák napját ünnepeltük. Az édesanyákról méltó szeretettel emlékezett meg a jelenlévő generációk sora. Arról, aki szeretetből szeretetre hoz bennünket a világra, hogy szeretetet adjon, és önfeláldozóan emberré emeljen.
A szívhez szóló bevezető után Harangozó Sándor méltatta az édesanyákat, aláhúzva ennek a gyönyörű magyar szónak egyediségét a világon (ami a kifejezőképességét illeti).
Következett a meglepetés. Tóthné Károly Franciska jól ismert lelkes, odaadó rendezésében – gyermekek és unokák, szívet melengető, igen nívós előadást varázsoltak elénk. Stefanekné Tóth Éva kisiskolásai verseket és dalokat adtak elő koruk bájával, őszinteségtől és izgalomtól reszkető hangocskájuk örömkönnyet csalt ki sokunk szeméből. Csodálattal telve hallgattuk a két színvonalas fuvolatriót, amelyet Gergely Annamária, fuvolaszakos tanárnő tanítványai Mozart varázslatos zenéjéből merítettek, tisztelegve mind a zseni, mind az Édesanya előtt. Nem véletlen, mert Mozart zenéje derűs, biztató, mint maga a szeretet. A szeretet pedig az édesanya odaadásával, szépségével azonosítható.
Ez a párhuzam vonható le egy olyan idézetből, amelyet Franciska M. Freesche verséből mondott el. Néhány sor: „Találkoztam a szeretettel. / Útközben súlyos terhet vett fel/: Mások terhét. / Játszó kisgyerekhez hajolt le; s meglepett, hogy egyre szebb”.
Az édesanya maga a szépség, a szeretet, az odaadás, kapocs generációk között, olyanok között, mint ezek a fiatalok, akik félretéve leckét, játékot, szakítottak idejükből, hogy örömet szerezzenek nekünk, pedagógusoknak, akik a jövő nemzedékét igyekeztünk szeretettel emberré nevelni.
Az édesanya fogalma beleolvad az egyetemes ember fogalmába. Ezért fejezem be Tóth Nóra X. osztályos gimnazista mély érzéssel elmondott, az anyához, az emberhez szóló versidézetével: Ó, ember, én hiszek tebenned, / Ó ember, mint szeretlek én/ Te végzetes, te diadalmas / Utód az Isten örökén!
Köszönjük ezeket a felejthetetlen perceket, és mi is szeretettel köszöntünk minden édesanyát!
