Első napunk elég fárasztó volt, fél kilenckor indultunk a BMK parkolójából a nagy útra.
Két- három órás megállókkal este hatra értünk Maybrunnba, a németországi szállásunkra, ahol egy éjszakát töltöttünk. A szálláson a legmeglepőbb az volt, hogy a bejáratnál egy szobában le kellett venni a cipőket, és váltócipőt, illetve papucsot venni, mivel kint még hó volt. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, felderítőútra indultunk. A második napon az egyik fő állomásunk Köln volt, mintegy 600 kilométerre a szállásunktól. Amikor megérkeztünk, megnéztük a Köln-i Dómot, majd egy sétálóutcában bámészkodtunk, ami tele volt árusokkal, boltokkal, éttermekkel. Második állomásunkra, Brüsszelbe este nyolcra értünk, majd kis csoportokra váltunk. Először körbejártunk egy teret, a Grande Place-t, majd elsétáltunk a „pisilő kisfiúhoz”. Ezután boltokat néztünk meg, és megismerkedtünk két spanyol fiúval, akikkel franciául és angolul próbáltunk beszélgetni. A szabadprogram 11-ig tartott, majd a komphoz siettünk és átkeltünk a Csatornán.
A harmadik napon reggel hétre Canterburybe érkeztünk, sajnos a székesegyháznak csak az udvarába jutottunk be, mivel virágvasárnap volt. Itt egy érdekes fát láttunk, aminek körülbelül egy méter sugarú törzse volt. Londonba délután háromkor érkeztünk, elfoglaltuk a szállást. A fiúk szobájában vagy nem lehetett felhúzni az ablakot, vagy le volt szögelve, ráadásul az ablakokból egy régi temetőre nyílt kilátás. Este megint felderítő útra indultunk, és vacsorázó-helyet kerestünk. Közel a szállásunkhoz találtunk egy kis éttermet, a Model Cafe-t, ahova beültünk. Hamarosan kiderült, hogy a pincér, Sanyi egy magyar fiú, aki két éve költözött Londonba. Szállodánk az alsó szinten egy bisztró üzemelt, ahol aznap este karaoki-bulit tartottak. Mi is lementünk, és jobban összeismerkedtünk a békéscsabai lányokkal, akikkel egy buszon utaztunk. A negyedik napon egy magyar idegenvezető hölggyel városnézésre indultunk. Megálltunk a Szt. Pál Katedrálisnál, és megnéztük az új hidat is. Délután a természettudományi múzeumban jártunk, és nem hagytuk ki Madame Tussaud panoptikumát sem. Másnap Windsorba utaztunk, ahol megnéztük a királynő kastélyát, és az őrségváltást. Nagyon tetszett. Innen Oxfordba, a tanulás és a tudományok városába vezetett utunk. A hatodik napot a London Eye-jal kezdtük. A nagy kerékről, 135 méter magasból az egész várost beláttuk. Innen a csoport egy része Greenwich-be hajózott. A hajóútról visszatérve a Tower-be mentünk, ahol megnéztük a királyi család koronaékszereit, régi fegyvereket, és sok más érdekességet.
A hetedik napon, csütörtökön az Oxford Street-en jártunk, London egyik leghíresebb bevásárló utcájában.
A hazaút elég fárasztó volt, de a busz kényelme miatt tűrhető.
Péntek reggel komppal érkeztünk Franciaországba, Párizsba. Reggeli után sorba álltunk, hogy az Eiffel-tornyot megmásszuk. A torony három lábából lift indult, a negyedikben a lépcsőzni kívánók tehették meg utukat. Miután lejöttünk, elsétáltunk a Notre Dame-ig. Térképeket kaptunk és azok segítségével tettük meg az utat. Akadt olyan is, aki taxival, vagy metróval ment. Útközben megnéztük a Diadalívet. A busz este 7 órára jött értünk, és másnap, szombaton délután értünk haza. Fárasztó út volt, de, ha lehetne, mégegyszer elindulnék ezzel jó társasággal.
A harmadik napon reggel hétre Canterburybe érkeztünk, sajnos a székesegyháznak csak az udvarába jutottunk be, mivel virágvasárnap volt. Itt egy érdekes fát láttunk, aminek körülbelül egy méter sugarú törzse volt. Londonba délután háromkor érkeztünk, elfoglaltuk a szállást. A fiúk szobájában vagy nem lehetett felhúzni az ablakot, vagy le volt szögelve, ráadásul az ablakokból egy régi temetőre nyílt kilátás. Este megint felderítő útra indultunk, és vacsorázó-helyet kerestünk. Közel a szállásunkhoz találtunk egy kis éttermet, a Model Cafe-t, ahova beültünk. Hamarosan kiderült, hogy a pincér, Sanyi egy magyar fiú, aki két éve költözött Londonba. Szállodánk az alsó szinten egy bisztró üzemelt, ahol aznap este karaoki-bulit tartottak. Mi is lementünk, és jobban összeismerkedtünk a békéscsabai lányokkal, akikkel egy buszon utaztunk. A negyedik napon egy magyar idegenvezető hölggyel városnézésre indultunk. Megálltunk a Szt. Pál Katedrálisnál, és megnéztük az új hidat is. Délután a természettudományi múzeumban jártunk, és nem hagytuk ki Madame Tussaud panoptikumát sem. Másnap Windsorba utaztunk, ahol megnéztük a királynő kastélyát, és az őrségváltást. Nagyon tetszett. Innen Oxfordba, a tanulás és a tudományok városába vezetett utunk. A hatodik napot a London Eye-jal kezdtük. A nagy kerékről, 135 méter magasból az egész várost beláttuk. Innen a csoport egy része Greenwich-be hajózott. A hajóútról visszatérve a Tower-be mentünk, ahol megnéztük a királyi család koronaékszereit, régi fegyvereket, és sok más érdekességet.
A hetedik napon, csütörtökön az Oxford Street-en jártunk, London egyik leghíresebb bevásárló utcájában.
A hazaút elég fárasztó volt, de a busz kényelme miatt tűrhető.
Péntek reggel komppal érkeztünk Franciaországba, Párizsba. Reggeli után sorba álltunk, hogy az Eiffel-tornyot megmásszuk. A torony három lábából lift indult, a negyedikben a lépcsőzni kívánók tehették meg utukat. Miután lejöttünk, elsétáltunk a Notre Dame-ig. Térképeket kaptunk és azok segítségével tettük meg az utat. Akadt olyan is, aki taxival, vagy metróval ment. Útközben megnéztük a Diadalívet. A busz este 7 órára jött értünk, és másnap, szombaton délután értünk haza. Fárasztó út volt, de, ha lehetne, mégegyszer elindulnék ezzel jó társasággal.
