Persze, annak mindenki örül, hogy élvezi a munkáját, ezt mutatják karrierje lépcsői is, ám még nagyobb volt az öröm, amikor az is kiderült, hogy Kopcsik Edit igenis vérbeli festő. Ugyanis ez nem azon múlik, hogy milyen bizonyítványok lapulnak (vagy nem lapulnak) a fiókjában, vagy milyen nyomtatványokkal koordinálja a kamionok útját. Nem a tinta, a pecsét és a gázolaj számít, hanem a vászon és az olajfesték. Valamint – és legfőképpen! – a mozdulat, ami a kettőt összehozza, aszerint, amit az alkotó kigondolt, amiről mesélni akar, mert festeni akar.

"Ken a vászonra egy kamiont, vagy valami más autót ... s aztán fest oda még valamit az előző kiállításai témáiból: labdát, macit, kisvonatot, mást is... – mesélt a képekről László Bandy, képzőművész-tanár, Edit mestere a kiállításmegnyitón. Az utóbbi időben, a SZAK Stú-dióban és a SZIKE táboraiban többet foglalkoztunk a narráció, az elbeszélés helyével a képzőművészetben. Edit ezeken a művein, mint valami zsonglőr hozza egyensúlyba a tisztán képit a szavakkal is elmondhatóval, úgy hogy az mégis festészet maradjon."

Edit története és jelenlegi – harmadik – önálló kiállítása jó példa arra, hogy aki festő – az is marad, bármerre sodorja is bármiféle kamion menetszele.

Kopcsik Edit festményei április 30-ig láthatók a Barátság Kulturális Központban, a Lépcső Galériában.