A nyolcvanas évek tévésorozatában, a Kinght Riderben Michael Knight ügynök számítógéppel és mesterséges intelligenciával felvértezett autóval járt a különféle gaztettek nyomában. Ez akkoriban nagyon imponált, de a nyolcvanas évek romantikája a múlté. Mára a gépkocsik a valóságban is egyre intelligensebben kommunikálnak, mint ahogy a mikrók, a porszívók és mindenféle háztartási eszközünk.
Akinek a hétvégi háza elég intelligens, pénteken telefonálhat a kazánnak: kapcsoljon be, hogy barátságos melegbe érkezzen a család. A "beszélő ház" nem annyira bonyolult technikára épül, mint elsőre gondolnánk. Inkább egyszerű fizikára. Egy néhány ezer forintos eszköz érzékeli a mozgást, illetve a hangot, a jelet pedig, amely mindössze igen vagy nem, vezetéken továbbítja a központba. Ez a kommunikáció a számítógép működési elvéhez hasonlóan a kettes számrendszerre épül.
Ilyen alapon bármivel "beszélgethetünk". Szabályozhatjuk a fűtést, a hűtést, a szellőzést, a világítást, az árnyékolást. A termékek egyre intelligensebbek lesznek, mivel a többlet piacképességet jelent. Ezért készül vizeletelemző vécé vagy masszírozó fotel.
Nem mindegy azonban, mennyire tudjuk egységes rendszerbe foglalni ezt a nagyon sokféle, már meglévő kommunikációs készséget, és az sem véletlen, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolására egész iparág, az épület-automatizálás jött létre.
Egy hatalmas irodaház esetében ugyanis rendkívüli költségmegtakarítást eredményezhet az automatizálás. Adott esetben például olcsóbb lehet központilag "lekapcsolni" a világítást a munkaidő végén, mint külön foglalkoztatni valakit, hogy járja végig a helyiségeket és ellenőrizze, mindenki megtette-e. Nagyon sokat jelent az energiaszámlában a nyílászárók külső árnyékolása, de mi történik, ha jön a vihar, és percek alatt leszaggatja a rolettákat? Erre való a légmozgást érzékelő automata.
A tudomány rohamléptekkel halad az automatizálás terén. Akad kutató, aki mikrocsipet ültetett a bőre alá, aminek köszönhetően a háza érzékeli a mozgását, és felkészülten várja haza. A japánok hihetetlen energiákat fektetnek a háztartási gépek automatizálásába, az igazán nagy lépés azonban az egyesített irányítás megteremtése lenne, vagyis, ha minden kommunikáló eszközünket egyetlen szoftver lenne képes irányítani, például az okostelefonunkról. Egyelőre nincs ilyen szoftver, de minden bizonnyal lesz.
Nyilván az intelligens háznak is megvannak a maga hátrányai. Egyebek mellett, ha a tulajdonos képes a távolból "ránézni" az otthoni helyzetre, akkor valószínűleg más is, ha pedig szünetel az internetszolgáltatás, akkor, ugye, minden szünetel. Mit tehetünk? Csatoljunk félkilós lakatot a kapura? Jobb, ha elfogadjuk, hogy nem létezik tökéletes biztonság, mert a létezés folyamatos mozgás, változás, és ennek tudatában próbáljuk meg kényelmesebbé, energia- és környezettudatosabbá tenni a környezetünket.
Az automatizálódás eddig is rengeteg terhet vett le a vállunkról. Gondoljunk csak bele, mit jelent a fatüzelés a központi fűtéshez képest! Hasítást, darabolást, behordást, begyújtást, a tűz folyamatos őrzését és táplálását, hajnali, reggeli fagyoskodást, majd salakozást és ugyanezt elölről.
Persze, akad, akit boldoggá tesz egy kis favágás az udvaron, de az automatizáció, az intelligens otthon éppen azt a célt szolgálja, hogy mindenki azt játszhasson, amit akar. Miként Seneca mondta: csak az idő a miénk.



