Ha "csak" megváltoztatjuk a házunk színét, vagy "csak" mást tüzelünk el, mint addig, vagy "csak" kerítést építünk, amelyen kiszökhet a kutya, vagy "csak" átengedjük az esővízcsatorna vizét a szomszéd telekre, illetve az utcára, a tevékenységünk hatással lesz a többiekre, és ez természetesen fordítva is igaz.

Amikor otthont építünk, nagyon komolyan oda kell figyelnünk ezekre a hatásokra. Nemcsak arról van szó, hogy milyen lesz a viszonyunk a szomszédjainkkal, mert bizonyos jogszabályok nagyon szigorúan körülírják, miként építkezhetünk, milyen anyagokból, milyen tervek szerint, milyen hatósági ellenőrzés mellett és milyen engedélyezés alapján. Az épített környezet alakítására vonatkozó törvényhez számos jogszabály és rendelet tartozik, így a helyi építési szabályzat (HÉSZ) is, amely egy-egy település építkezéseire vonatkozik.

Ezt a dokumentumot minden településen az önkormányzat joga és kötelessége megalkotni, és meg kell felelnie minden magasabb rendű jogszabálynak. Az építésekre vonatkozóan meghatározza a társadalmi együttélés szabályit, és nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Amikor házat építünk, először is alaposan meg kell ismernünk az erre vonatkozó előírásokat, vagyis, hogy mit tartalmaz a HÉSZ. Beépíthető-e a telek? Milyen övezetbe tartozik, mert ha például mezőgazdaságiba vagy ipariba, nem építhetünk rá lakóházat.

A HÉSZ független saját céljainktól, és nagyon nehezen befolyásolható vagy változtatható. Ha egy területet nem szántbeépítésre – mert például véderdőként sorolja be -, vagy alacsony beépítésűnek minősít – mert például mezőgazdasági területként tartja nyilván -, nem reménykedhetünk abban, hogy előbb-utóbb megváltozik ez a helyzet. A természetes területeket és a termőföldet ugyanis nemcsak az országos jogszabályok védik, hanem az uniós direktívák is. Ezekkel a magasabb rendű "együttélési szabályokkal" egyetlen képviselő-testület sem mehet szembe. A külterület, amelyet hagyományosan nem szánnak beépítésre igen nehezen vonható belterületbe, és különösen igaz ez a természeti vagy régészeti védelem alatt álló földre, amilyen például nálunk a Sánchegy, illetve a halomsírmező.

Ha az ingatlanunk régészeti védelem alá esik, akkor az építési engedélybe az érintett szakhatóság is bele fog szólni. Ilyen esetben elvileg régészeti megfigyelés mellett lehet építkezni, az esetleges feltárás költségeit pedig a fejlesztőnek kell fizetnie. Magánemberek esetében azonban ez nyilvánvalóan nem reális alternatíva.

A Sánchegy a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként ún. Natura 2000, a halomsírmező pedig évezredes kultúránk részeként érhetően szintén szigorú beépítési és művelési védelem alá esik-. Építész szakértőnk, Oláh M. Zoltán olyasféle hasznosítását tudná elképzelni a területnek, amely megőrzi ezeket a különleges tájelemeket. Ha – miként az elmúlt évszázadokban - a hagyományos állattartás révén, legelőként hasznosulnának, akár idegenforgalmi látványosságként is szolgálhatnának.

Lényeg, hogy bizonyos területek közösségi védelem alatt állnak, magánemberként pedig mindössze annyit tehetünk, hogy már a vásárlás előtt kiderítjük, milyen építési besorolás, esetleg védelem alá esik a kiszemelt telek.

Általában elmondható, hogy nagyon fontos a tájékozódás, amelyet az önkormányzati honlapon kezdhetünk, de ha kérdésünk van, minden bizonnyal kimerítő felvilágosítást kaphatunk a Polgármesteri Hivatalban is.

Ha beépíthető a telkünk, tudnunk kell, milyen beépítési módot ír elő a HÉSZ. Ha zártsorút, csak szorosan egymás mellé épülhetnek a házak, de lehet, hogy csak oldalhatáron építhető be a telek, mint Óváros jelentős részén, illetve szabadon álló is lehet a házunk, ilyenkor eldönthetjük, a telek melyik részében álljon.

Fontos tudni, milyen beépítési arányt ír elő a HÉSZ, vagyis a telek hány százalékát építhetjük be, és mekkora hányadnak kell növényzettel borított zöldfelületnek maradnia. Előírás vonatkozhat az épület alakjára, színére, magasságára, vagy a tető formájára is.

A szabályok nem ismerése természetesen senkit sem mentesít a negatív következmények alól, hiszen csak akkor kapunk építési, később pedig használatba vételi engedélyt, ha a tervek és a megvalósult beruházás megfelel az érvényben levő előírásoknak.

Az építkezés megkezdését nyolc napon belül be kell jelenteni az építésügyi felügyeletnek, amely ezután néhány napion belül helyszíni ellenőrzést tart. Az "Egy-két méter, ácshajszál nem számít" elvének érvényesülésében semmiképp se bízzunk! A bírságot az építmény értéke alapján kell kiszámítani, és a jogszabályok ennek a módját, valamint dokumentálást is pontosan előírják. Aki eltér a tervtől, nagyon drágán fizet, hiszen le kell állítania az építkezést, a szabálytalan részt le kell bontania és újra kell építenie, valamint a bírságról sem feledkezhet meg. Olcsóbb, ha mindenki használja a fejét.

Alkalmazkodni természetesen nem csak az építkezés során, és nem csak az erre vonatkozó előírásokhoz kell. Hogy egy gyakorlati példát említsünk, sosem téveszthetjük szem elől a pénzügyi realitásokat. Ha már tudjuk, mit, milyet, mekkorát akarunk, érdemes utánanézni valamely nyilvános közadatbázisban, mennyibe kerül annak négyzetmétere.

Ha végül elkészül az otthonunk, élni is annak tudatában kell benne, hogy nem vagyunk egyedül. De miért is lennénk? Miként Széchenyi olyan szemléletesen megfogalmazta: "Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen."