"A ma emberének minden történelmi és pszichológiai tudása kevés ahhoz, hogy valóságos magyarázatot adhasson Auschwitz és Katyń borzalmaira..." – ezekkel a szavakkal kezdődik Fazekas István felelős szerkesztő vezércikke, majd így folytatódik: "Túl sok a tabu ebben a világban ahhoz, hogy ténylegesen megmérhessük azt a mélységet, ahová a huszadik században zuhant az emberiség." Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a Stádium legújabb száma Scheiber Sándorra emlékezik, az Országos Rabbiképző Intézet újraindítójára, a kiváló irodalomtörténész-re és nyelvészre. Pozsgay Imre, a lap főszerkesztője a nagyszámú közönség előtt elmondta: ez a szám emléket állít ugyanakkor mindazoknak a magyar íróknak is, akiket zsidó származásuk miatt üldöztek. A főszerkesztő szerint a politikában a téboly és az "ordas eszmék" eluralkodása mindig elfogadhatatlan, s a művészetnek – legyen az bármennyire absztrakt is – ilyen esetekben kötelessége a 2x2 józanságára emlékeztetni az élőket, ahogyan azt Radnóti is megénekelte. Cs. Molnár János professzor úr, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának nyugalmazott dékánja arról beszélt, hogy a magyar néptől mindig idegen volt a zsidóellenesség, az esetenkénti szélsőséges megnyilvánulások hátterében mindig a politika állt és áll. A református lelkészek az üldözött zsidó honfitársaik megmentése érdekében jelentős szolgálatokat tettek a náci megszállás ideje alatt. A lapbemutató után a lap szerkesztői és szerzői a temetőbe mentek, hogy a menóra emlékműnél tisztelegjenek a mártírok emléke előtt. Pozsgay Imre a szellemi összefogás jegyében adta át a Stádium emlékszámát az izraeli nagykövetnek.