Öt éves volt Hegedüs Róbert, amikor Százhalombattán a víz közelébe került. Úszással kezdte sportpályafutását, aztán pár évvel később egy játszótéri barát csábította a kajakozás felé. Első edzésén a DESE kajak-kenu szakosztályában "ötvözte" a két sportágat, mert a csatorna közepén felborulva néhány karcsapást is meg kellett tennie a sikeres partot érés érdekében. A hajóból negyvenegy évesen sem szállt ki, masters kategóriában Valkusz Pállal számos kiváló eredményt ért el. Megszokott "járművét" néha sárkányhajóra cseréli vagy a hullámok hátán evez egy speciális, az ilyen típusú vizekre kifejlesztett surfski hajóban.

- Kicsi gyerekként kellett választanod két sportág közül. Miért a kajak mellett döntöttél?

- Úszóedzőim tehetségesnek tartottak, de nekem nagyon monotonnak tűnt az, hogy faltól falig karcsapásokkal tegyem meg az adott távot. Érdekesebbnek tartottam azt, hogy a szabadban sportolhatok. Egy gyerekkori barátom kajakos élményeit meghallgatva, és a számomra első Eszkimó-Indián Játékokat megnyerve – ahol egy rongyos melegítőben, igen népes mezőnyben állhattam a dobogó legfelső fokára – már könnyen ment a döntés.

- Gyűjtötted az érmeket a DESE színeiben, sikeres voltál, aztán tizenhét évesen mégis a fővárosba igazoltál, a Budapesti Honvédban folytattad. Miért váltottál egyesületet?

- Az én korosztályomban, a ’73-ban születettek között, nagyon sok tehetséges kajakos volt. Csak annak lehetett kinőni a közel azonos képességű sportolók közül, aki a legjobbakkal edzett. Én a "vízre dobtam fel az életemet", a saját érdekemben meg kellett keresnem a legkedvezőbb lehetőségeket. A Honvéd ugyan egy "olvasztótégelye" volt a sportolóknak, de a vezetők és edzők jó érzékkel dolgoztak a legtehetségesebbekkel. Egyébként is úgy gondolom, hogy egy nevelőedző nem mindig képes arra, hogy a kezdetektől a felnőtt korosztályig jó eredményeket érjen el tanítványaival, "kicsiszolja a legszebb gyémántot".

- Hét világbajnoki cím, öt Európa-bajnoki aranyérem. Melyik a legemlékezetesebb számodra?

- Az első világbajnoki érmet Kanadában szereztem 1997-ben. (K-4 500m, Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereczkei Ákos, Hegedüs Róbert - a szerk.) Ez volt az első áttörő siker számomra, ezért felejthetetlen. A másik élmény a magyar kajak-kenu aranykorából származik, örülök, hogy én is részese lehettem ennek a sikersorozatnak. 1998-ban először rendezhetett Magyarország világbajnokságot. K-2-ben címvédőként utaztunk Szegedre Fehérvári Vincével, és a négyes is esélyes volt a győzelemre. Nagy volt az elvárás: menny vagy pokol? A rajt közbeni néma csend után a közönség szinte tolta a hajónkat. Fél hajóhosszal, tisztán nyertük a párost. Azt a csodálatos érzést kívánom minden sportolónak!

- Néhány rövid, talán nem kellemes témájú, de megkerülhetetlen kérdés... Nem szereztél olimpiai érmet. Hiányzik?

- Talán nem mertem elég nagyot álmodni. Atlantában 1996-ban az előfutamok után 9. helyen csaptunk célba K-2 1000 méteren Almási Péterrel. A célomat elértem, versenyeztem olimpián, és azt gondolom, az akkori sűrű mezőnyben - 5 másodpercbe belefért az egész mezőny - tisztesen helyt álltunk, nem vagyok elégedetlen.

- Doppingügy?

- Ez szívfájdalmam és nagy rejtély számomra, azóta is. Szeretném valaha megtudni az igazságot, mert úgy érzem, méltatlanul, kezeletlenül és elvarratlan szálakkal befolyásolta ez az ügy a sportpályafutásomat.

- Civil kitérő: 2010-ben polgármester-jelöltség a helyhatósági választásokon. Miért?

- Megpróbáltam, voltak megvalósíthatónak tűnő terveim. Rövid idő után szembesültem azzal, hogy nem ez az én utam, nem találom a helyemet abban a közegben. Levontam a tanulságokat és más irányban folytattam az életemet.

- Evezzünk ismét kellemesebb vizekre! Vagy az Északi-sark jeges hullámai nem éppen a kellemes emlékek közé tartoznak?

- Talán senki nem hiszi el, de akkor és ott egyszer sem fáztam. Augusztusban lesz hat éve annak, hogy Lewis Gordon Pugh (angol környezetvédő, tengerjogász – a szerk.) arra kért, tartsak vele az Északi-sarkra. Nem gondolkodtam, ilyen lehetőség csak egyszer adódik az ember életében. Kihívás volt, és Lewis céljával is azonosulni tudtam. Megtisztelő volt számomra, hogy ezzel a nagyszerű emberrel, a világon elsőként juthatok el egy expedíció keretében kajakkal a Föld majdnem legészakibb pontjára, ami esetünkben a 81. szélességi fokot jelentette. Az akció célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedés miatt az északi jégtakaró egyre fogy, ami beláthatatlan következményekkel jár. A másik üzenet: a Föld természeti kincsei, amelyek nem egy adott ország területén találhatóak, mindenkit megilletnek, nem tulajdoníthatók ki önkényesen egy ország vagy hatalom által. Az út végén kitűztük a világ összes zászlaját, jelezve, az Északi-sark mindenkié. Leírhatatlan élmény, életre szóló kaland volt! Úgy éreztem magam, mint az az űrhajós, aki először lépett a Holdra. Pár hete Lewis azt mondta: "Idén meglátogatlak!" Bízom benne, hogy ez így is történik, és talán a százhalombattaiaknak is bemutathatom valamilyen eseményen ezt a kiváló sportembert.

- Örök kérdés: élsport és/vagy magánélet? Neked hogyan sikerült egyeztetni?

- Nem volt könnyű, voltak lemondások és nehézségek, de talán szerencsésnek mondhatom magam, nekem sikerült az "és"-t megvalósítanom. Tudatosan készültem a civil életre, egyetemre jártam, jogi diplomát szereztem. A szerencse ahhoz kellett, hogy mindig legyen a környezetemben valaki, aki tanácsaival jó irányba terel. Ilyenek voltak a szüleim, akik mindig domináns szerepet játszottak az éltemben, folyamatos támogatásuk nélkül nem valósíthattam volna meg az álmaimat. Hálás vagyok kiváló edzőimnek is, leginkább Valkusz Pálnak és Séra Miklósnak, illetve kellettek a jóbarátok is. Ők egy-egy pillantásukkal "átvilágítottak", és mindig segítettek a helyes utat kiválasztani. Minden sportoló mellé kellene egy mentor, aki megtalálja hozzá a kulcsot, és a megfelelő pillanatban azt mondja: tanulj nyelveket, tervezd meg az életedet, legyenek céljaid, gondolj a jövődre! Hiszen az élsport után következik még jó esetben ötven-hatvan év, amit szintén érdemes tartalmasan megélni.

- Valahol azt nyilatkoztad, befejezted az aktív sportolást. Közben edzésekre jársz, versenyeken indulsz, új sportágat próbálsz ki. Hogyan is van ez?

- Én fertőzött vagyok! Nem tudom és nem is akarom abbahagyni kajakozást! Ez egy olyan sportág, amely egyensúlyba hozza a mindennapi életünket. A munkában elfáradva másféle energiákat lehet mozgósítani, ki lehet "lapátolni" a naponta felgyülemlő stresszt, kiegyensúlyozottan lehet ébredni reggelente. Azt vallom, hogy a mozgást bármikor el lehet kezdeni, de inkább nem kellene abbahagyni a gyermekkorból kinőve. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egyre több fiatal és felnőtt battait látok a Dunán evezni, akiknek én mutathattam meg ennek a sportnak szépségét, hasznosságát.

- Milyen versenyen szurkoljunk legközelebb dr. Hegedüs Róbertnek, a rövid távokon elért kiváló eredményei miatt "sprintkirálynak" elnevezett kajakozónak?

- Mire a Hírtükörben ez az írás megjelenik, már valószínűleg túl leszünk Valkusz Palival a Masters OB-n. Remélem, sikerül ismét pár érmet "összelapátolnunk", bár a "fiatalok", vagy mondjuk inkább úgy "fiatalabbak", nagyon igyekeznek legyőzni bennünket. Augusztus közepén azonban tényleg lehet szurkolni! Portugáliában rendeznek surfski Európa Bajnokságot, ahol először lesznek magyar indulók, köztük én is. Ez egy viszonylag új sportág, a hullámlovagláshoz hasonlítanám. A hajó nem "beülős", nem folyik bele a víz, ezért fantasztikus élmény rajta a házméretű hullámokon evezni. A magyar sportolók még nem éremesélyesként utaznak Portugáliába. A legnagyobb szelet kifogva, egy jó rajtpillanatot elkapva azonban, bármi megtörténhet. Nem tudom, hogy a "sprintkirályság" elég-e a tizennyolc kilométeres távra, de ahogyan eddigi sportpályafutásom során mindig, ezen az Eb-n is igyekszem a legjobb eredményt kihozni magamból.