Én még fiatalként láttam, ahogy épült az erőmű – az emberi optimizmus, a lelkesedés, a boldogság határtalan volt. Épültek a házak, üzletek, a TEHAG, belaktuk a várost. Generációk nőttek fel.
Szomorúan látom, hogy bontásra került az erőmű egy része. Szívszorító volt látni, ahogy hűlt ki a lelke.
A TEHAG életem meghatározó munkahelye volt. Nagyszerű emberek dolgoztak ott. Fiatalok voltunk, nem volt lehetetlen számunkra semmi. A közösségi szellem is irigylésre méltó volt. Kis ékszerdoboz. (Boldogok voltunk!) Ennek a leépülése lelkileg megviselt, igaz, akkor már nem dolgoztam ott, de szomorúan láttam a hattyú halálát. A vízélettani labor is erre a sorsra jutott. A Gesztenyés ábécé az utca meghatározó létesítménye volt. Nem hittem volna, hogy bezárásra, lebontásra kerül. Sajnos, a Versits ábécét is fájó szívvel nézem nap, mint nap, amikor elmegyek mellette.
A varroda épülete és a kenyérgyár is erre a sorsra jutott. Életünk meghatározó épületei voltak.
Úgy érzem, ez a megemlékezés fontos, mert életünk 40 évéhez, boldogságunkhoz hozzátartozott.
Héthelyiné
