A harcos felek fegyvereiket bemutatták, programjaikat ismertették. A FIDESZ, KDNP márciusi kongresszusán fogadta el „A cselekvő nemzet programját”.
A program üzenete nem más, mint a munka, otthon, család szerves egységének szolgálata új gazdasággal, új politikával, új állammal. A tervek készen állnak arra, hogy az ország elinduljon az európai értelemben vett teljes foglalkoztatottság felé. Ennek egyik eszköze az új Széchenyi terv, amely tőkejuttatással, a legnagyobb foglalkoztatónak minősülő kis- és középvállakozásoknak biztosítja a munkahelyteremtés financiális feltételeit. A terv forrása az uniós támogatás és a hozzá kapcsolódó költségvetési támogatás.
A munkavállalás könnyebbé tétele érdekében csökkentjük a munkába járás terheit. Bizonyos gépkocsik autópálya-használati díja kevesebb lesz, és e kategóriákra eltöröljük a regisztrációs adót.

Ez a program nem csak a munkát állítja a középpontba, hanem azokat is, akik nagy számban képesek munkahelyet is teremteni.
A polgári kormány ismét életre hívja az otthonteremtési programot, és reményeink szerint a gyarapodó nemzet legalább 50 000 lakást fog építeni, felújítani.
Terveink között szerepel egy kórház megépítése, amely a társadalombiztosítási rendszeren keresztül fogja szolgálni az itt élőket.

Összhangban az országos programmal, folytatjuk és dinamizáljuk a panellakások felújítását. Szociális bérlakásokat is építünk és a családi házak korszerűsítésére is biztosítjuk a támogatást. Ami jó dolog, azt Százhalombattán is folytatni fogjuk.
Meg tudjuk oldani a dunafüredi felszíni vizek elvezetését, az Óvárosban megépítjük a hiányzó védőgátat. A horgászati jogok újra gondolásával, szabályozásával valódi horgászparadicsomot biztosítunk e sport szerelmeseinek.
Ezek a terveink, amelyek megvalósítását elsősorban a gazdaság jelenlegi állapota akadályozhatja meg.

Ki kell mondani, hogy a Medgyessy-Gyurcsány kormány a rendszerváltás óta a leggyengébben teljesítő kormány volt. E tényt önmagában az is igazolja, hogy a magyar demokrácia történetében példátlanul, a puha kádári diktatúra módszerével megtévesztette a választókat. Letagadta az aktuális, brutális összegű államháztartási hiányt, mondván, hogy ennek ismerete megzavarná a polgárokat.

Hazugságuk mindjárt az első forduló másnapján kiderült, néhány órára még a kormánypárti gazdasági elemzők is hátrahőköltek a kirívóan magas és baljós előjeleket előrevetítő számok láttán. De pár óra múlva az eddigi kormánypártok győzelmüket jelentették be és azt, hogy együtt kívánják folytatni a kormányzást. Azt a kormányzást, aminek eredményeként az ország gazdasága veszélyes helyzetbe sodródott. A kormányzati propagandagépezet a valóságtól elrugaszkodva, sikerként mutatja be az elmúlt éveket, a dübörgő gazdaság képét próbálja elhitetni a polgárokkal, és valljuk be, hogy az ország felének sikeresen, legalábbis eddig.

Az nyilvánvaló, hogy a gazdaság kiigazítása címén tovább fog nőni a munkanélküliség, lesz emelkedő infláció, számos és növekvő adó, megkurtított szociális ellátás, tandíj, befagyasztott bér.
A Fidesz miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor, az új helyzet ismeretében rögtön felismerte, hogy a baj sokkal nagyobb, mint azt előzetesen kivülről nézve sejteni lehetett.
Orbán Viktor ellenfelei éveken keresztül, pénzt és energiát nem sajnálva démonizálták az ellenzéki párt elnökét. Az ország számára sorsdöntő pillanatban azonban bebizonyította, hogy nem saját személyes hatalma érdekli. Ha az ő személye az akadálya annak, hogy létrejöjjön egy kormányváltó többség, kész olyan megoldást, olyan kompromisszumokat javasolni, amelynek segítségével elérhető a kormány leváltása.

A kialakult helyzetben, de legfőképp az ország gazdasági helyzetének ismeretében a Fidesz elnöksége úgy döntött: ha a polgári oldalnak sikerül a még el nem döntött mandátumok közül a kormányalakításhoz szükséges többséget a szavazók akaratából elnyernie, javasolni fogja egy olyan miniszterelnök, egy olyan kormány megválasztását és egy olyan kormányzati program megalkotását, amely rendbe teszi az ország dolgait, elsősorban gazdaságát. Eddig mindig jobboldali kormányok voltak azok, amelyek fájdalmas megszorító intézkedések nélkül képesek voltak erre.

A rendszerváltáskor felvetett kérdések ma is aktuálisak. Képesek vagyunk-e a demokratikus jogállam keretei között létezni, megoldani gazdasági és lelki bajainkat. Bízhatunk-e olyan hatalomban, amelyet kizárólag önös érdekei irányítanak és ennek okán önös érdeke előrébb való, mint a közösen, demokratikusan elfogadott jogi keretek betartása.
Az SZDSZ, az MDF, mint rendszerváltó pártok szimpatizánsai, támogatói!
Csengey Dénes vagy Kis János nem ilyen politikai hatalmat képzelt el nekünk.
Most jött el az idő és alkalom arra, hogy összefogjunk és az összefogással kormányt váltsunk egy tisztességes országért és szolidáris magyar társadalomért.

Visszatérhet a szocialista demokrácia, amelynek birtokában velünk fogják megfizettetni az ígérgetések és lelazsált elmúlt négy év árát. Ezt nem akarhatjuk és nem fogadhatjuk el. Ez ellen tenni kell. A magyar polgári erőknek meg kell érteniük egymást, meg kell érteniük Ady Endre üzenetét: "Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?"(Magyar jakobinus dala)
Az összefogás jegyében várom a polgárokat 2006. április 23-án a választáson. Szavazzanak a rám, polgári összefogás jelöltjére. Együtt sikerülni fog.