November 16-i hozzánk küldött felhívásotokat megértéssel olvastuk, és a népszavazás előkészítésére és a választók mozgósítására minden lehetséges módot felhasználtunk.
Sajnos, nem eredményesen, hiszen a százhalombattai eredmények az országosnál is rosszabbak lettek: 6239 érvényes szavazatból csak 40,42% mondott igent a kettős állampolgárságra. Magyarázatot lehet erre találni, de mentséget nem. Nagyon szégyelljük magunkat mindannyiunk nevében.
Nálunk a trianoni katasztrófa részleteit nagyon sokan nem is ismerik, mert az elmúlt évtizedekben a történelemoktatás igen hézagos volt. Bizonyos dolgokról – Trianon, Don kanyar, 2. Magyar hadsereg, 1956, Nagy Imre – nem lehetett beszélni. De ami a legszomorúbb, hogy a kádári politika negyven éven keresztül módszeresen irtotta a nemzetben gondolkodást, sorozatosan kigúnyolt mindent, ami magyar, ami nemzeti.
Nos, ennek tudatában kell megítélni a népszavazás eredményét: ma 1, 5 millióan vannak Csonka-Magyarországon, akik vállalják a sorsközösséget magyar testvéreikkel, s akik tudják, hogy jó úton járnak. A nemmel szavazók eltévedtek, a többség, pedig bolyong a sötétben, s keresi a helyes utat. Közös felelősségünk, hogy a tévelygőknek irányt mutassunk, és kezdjük meg újra felépíteni nemzetünket. Most nem haragudhatunk, és nem mutogathatunk egymásra. Ha ezt tesszük, akkor a nemre buzdítók malmára hajtjuk a vizet. Ők a megosztás hívei: az országon belül az általuk ásott árkok mára lövész-árkokká mélyültek, most pedig azon mesterkednek, hogy egymás ellen fordítsák a határon belüli és kívüli magyarokat. Ezt ne engedjük! Azok, akik látogatóba hozzátok érkeznek - nagy többségben -jóakaratú, segítőkész emberek, fogadjátok őket szeretettel! De mindig kérdezzétek meg tőlük, hogyan szavaztak december 5-én!
Ebből a nagy csalódásból még ki fog nőni egy új reménység, mert ne higgyétek, hogy ennyiben marad a most kisiklott ügy. A szellem végképp kiszabadult a palackból, s ha a népszavazás nem is lett eredményes, most már soha többé nem söpörhetik le ezt a kérdést a politika asztaláról. Nem hagyjuk ennyiben, és Ti se hagyjátok!
Nálunk a trianoni katasztrófa részleteit nagyon sokan nem is ismerik, mert az elmúlt évtizedekben a történelemoktatás igen hézagos volt. Bizonyos dolgokról – Trianon, Don kanyar, 2. Magyar hadsereg, 1956, Nagy Imre – nem lehetett beszélni. De ami a legszomorúbb, hogy a kádári politika negyven éven keresztül módszeresen irtotta a nemzetben gondolkodást, sorozatosan kigúnyolt mindent, ami magyar, ami nemzeti.
Nos, ennek tudatában kell megítélni a népszavazás eredményét: ma 1, 5 millióan vannak Csonka-Magyarországon, akik vállalják a sorsközösséget magyar testvéreikkel, s akik tudják, hogy jó úton járnak. A nemmel szavazók eltévedtek, a többség, pedig bolyong a sötétben, s keresi a helyes utat. Közös felelősségünk, hogy a tévelygőknek irányt mutassunk, és kezdjük meg újra felépíteni nemzetünket. Most nem haragudhatunk, és nem mutogathatunk egymásra. Ha ezt tesszük, akkor a nemre buzdítók malmára hajtjuk a vizet. Ők a megosztás hívei: az országon belül az általuk ásott árkok mára lövész-árkokká mélyültek, most pedig azon mesterkednek, hogy egymás ellen fordítsák a határon belüli és kívüli magyarokat. Ezt ne engedjük! Azok, akik látogatóba hozzátok érkeznek - nagy többségben -jóakaratú, segítőkész emberek, fogadjátok őket szeretettel! De mindig kérdezzétek meg tőlük, hogyan szavaztak december 5-én!
Ebből a nagy csalódásból még ki fog nőni egy új reménység, mert ne higgyétek, hogy ennyiben marad a most kisiklott ügy. A szellem végképp kiszabadult a palackból, s ha a népszavazás nem is lett eredményes, most már soha többé nem söpörhetik le ezt a kérdést a politika asztaláról. Nem hagyjuk ennyiben, és Ti se hagyjátok!
