Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam a május 30-i cikket a battai pedagógus napról. A részletes írás sok pedagógus erkölcsi, szakmai és anyagi elismerését méltatta. "Magunk" között is felejthetetlen élmény volt, de a város lakóinak különösen. 1954 óta sok víz folyt le történelem csatornáján. Nemcsak túléltünk, de át is éltünk, rosszat-jót. A hivatásszeretet és nem az anyagiak tartottak minket ezen a pályán.
Új generáció, új nevelés és oktatási módszerek küzdenek egymással. Nem mindig a gyerekekért, a rivalizálás levét a gyerekek isszák meg. Főként sok eddig ismeretlen tényező jött létre. Szinte kikerülhetetlenül. Azt kívánom a jelenleg is aktívan dolgozó pedagógusoknak, ne adják fel ők se! Az okos ismeretátadáskor a gyermekek személyiségére, a rájuk váró veszélyekre koncentráljak, mert TŐLÜK függ majd, mi lesz velük majd "akkor", amikor ők is átvehetik az arany- vagy gyémántdiplomát!
Tisztelettel: Harangozó Sándor, gyémántdiplomás tanító
