Városi képeslapok

Tisztelt Szerkesztőség!
Nem lehet Százhalombattán képeslapot kapni a városról! Hónapok óta gondolkozom azon, hogy nekem kell-e ezt a témát felvetnem. Először úgy gondoltam, hogy vannak olyan csoportosulások, amelyekben az embereknek fontos, hogy az idelátogatók a már – talán – elavult módszerrel, képeslappal üdvözöljék ismerőseiket arról a helyről, ahol jártak. Ez a módszer a múlt században bevált. Nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy ma már mindenki elektronikus úton közvetít érzelmet, gondolatot a másik ember felé. És abból mi marad meg az utókornak?

Legutóbb egyik rokonom itt járt, a római katolikus templomról szeretett volna képeslapot vásárolni, amelyet Makovecz Imre tervezett. Nem tudtunk, a templom zárva volt. A közeli újságárus azt mondta, hogy készítsünk fotót. Borongós, esős idő volt, amikor a fénykép nem olyan szép, mert a nevében is benne van, hogy fény kell hozzá, amit még mostanság is a nap ad legszebben.
Budapesten, egyes vendéglátóhelyeken ingyen adják a képeslapokat, névvel, címmel, minden módon jelölt elérhetőséggel, hogy magukhoz csalogassák a kuncsaftokat. (Mellékelek egy darabot.) De – a jelenleg Romániához tartozó – Koltóról is hozott egy haverom képeslapot. Petőfi Sándort Százhalombattán csak szoborként láthatja az idelátogató a Szent István téren, bár a városnak Petőfihez szinte semmi köze sincs. (Képeslap mellékelve.) Vannak még tájak, emberek, akik büszkén üzennek a világnak képeslapjaikkal. Több lapot azért nem mellékelek, mert sapienti sat!