A legnehezebb feladatok egyike a földi életben a gyermeknevelés. Az igazságot egyesíteni a szeretettel, szigort a gyöngédséggel sehol sem olyan nehéz, és sehol sem olyan fontos.
Az Úrtól kell a szülőknek békességet, szeretet és erőt meríteniük, hogy nagy károkat ne ejtsenek gyermekük lelkében. Egy kiváló tanítónak két mondása volt, melyet minden szülőnek elmondott. Először is azt mondta: „Egyedül nem húzhatom az igát, velem kell azt húznotok.” Másodszor: „Ha én előre akarom húzni, nektek nem szabad visszafelé húzni.” Ha aztán a mamák nagyon is kedveztek a gyermekeknek, akkor elővette a harmadik mondását: „Inkább neveletlen gyermekeket, mint rosszul neveltet.”
Egy példával toldotta meg mondásait: „Ismertem egy kitűnő lantművészt, aki azt mondta: „Ha olyan tanítványt hoznak hozzám, aki semmit sem ért a lanthoz, akkor öt forint tandíjat kérek. De az olyanért, aki már valamit tud, tíz forintot.” Amikor ennek az okát kérdezték, azt felelte: „Öt forintot azért, amit tanítani fogok neki, ötöt meg azért, amiről le kell szoktatnom.”

