Irodalom, képzőművészet és zene után ezúttal a régészet területén kalandoztunk az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület legutóbbi klubnapján. Dr. Redő Ferenc kandidátus, az MTA Régészeti Intézet főmunkatársa volt a vendégünk, akinek kutatási területe a római provinciák régészete és a császárkori numizmatika. Előadásában összekapcsolta és összehasonlította hazai és itáliai kutatásainak körülményeit és eredményeit. Munkatársaival korábban egy római villagazdaságot tártak fel a Zala-megyei Alsórajkon, majd 1983-ban lehetőséget kaptak az olaszországi kutatásokra.
Egy olyan területet választottak Rómától száz kilométerre, az Abruzzók hegyei által körülvett San Potitoban, amelyről előzőleg semmi információ nem állt rendelkezésre. Ezért csak a saját tudásukra, képességeikre támaszkodhattak. Sikerült egy olyan római villát feltárniuk, amely az alsórajkival egy időben, az időszámítás utáni első évtizedekben épült. Tekintettel arra, hogy a villaépítés hagyományai Itáliából származnak, nagyon sok hasonlóságot találtak az itthoni és az ottani épület között. Így korábbi tapasztalataiknak nagyon jó hasznát vették. Mindkét helyen érvényesültek például Vitruvius ókori építész tájolási szabályai. Hasonló volt a helyiségek rendeltetése és elhelyezkedése.
Itt is, ott is találtak mozaikpadlókat, amelyek rekonstrukciója és kiegészítése külön szép feladatot jelentett az ásatást végzőknek. A sok hasonlóságot az a körülmény is magyarázza, hogy Pannónia meghódításakor a római légiók Dél-Zalában emelték az első épületeiket. Az itáliai munkavégzés nehézségekkel is járt. A hegyvidéki klíma miatt decembertől májusig hóval, faggyal kellett számolni, ezért a feltárások állagvédelme érdekében azokat minden ősszel vissza kellett takarni.
A sok fényképpel, rajzvázlattal illusztrált előadás méltán felkeltette a tagságunk érdeklődését, amit a kérdések szép száma is bizonyított. Az egyik kérdés arra irányult, hogy a régészeti leletekben oly gazdag Olaszországban mennyire értékelték a magyar kutatók munkáját. A válaszból megtudhattuk, hogy a helyi lakóközösség és a polgármester végig nagy figyelemmel kísérte és segítette őket, a feltárás eredményéről kiadványt is készíttettek. Amikor pedig lejárt az olasz-magyar kutatási csereegyezmény, az önkormányzat saját forrásból biztosította a munka folytatásának pénzügyi fedezetét.
Február utolsó két napján került sor egyesületünk hagyományos farsangi bulijára és az azt megelőző disznóvágásra. "Dezső halála" ezúttal a farsangi este előtti napon következett be. Hozzáértő, lelkes férfiúink és asszonyaink jóvoltából aznap sikeresen megtörtént a disznó feldolgozása és a minden résztvevőnek járó hurka, kolbász elkészítése és kiadagolása. Így azután másnap este már gondtalanul élvezhettük a toros káposzta, a pörkölt és a házi sütemények finom ízeit, amelyek elfogyasztását jó hangulatú beszélgetés és tánc követte. Ez utóbbihoz a zenét saját díszzsokénk szolgáltatta Börzsei Jancsi személyében.
Márciusban ismét a zene lesz klubnapunk fő témája. Tehát továbbra is: "Folytassa, OMNYE!"
Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület







