Izgatottan vártuk az őszi szünet első napját, amikor családunkkal életünkben először Horvátországba indultunk. Százhalombatta Város Horvát Nemzetiségi Önkormányzata szervezett egy négynapos buszos kirándulást, barangolást, hogy az érdeklődőknek ízelítőt nyújtson Horvátország szépségeiből.

Október 28-án indult a csoport 51 jókedvű, várakozással teli útitárssal – kisiskolástól, nyugdíjasig-, Csabával, az ízes beszédű, joviális "pilótával"és Máriával, az idegenvezetővel, aki határozottságával, helyismeretével, mindenre (történelmi múlt, földrajzi összefüggések, gyakorlati tanácsok) kiterjedő információival kiérdemelte tiszteletünket.

A fővárosban kezdtük a nézelődést: a horvát-magyar Ádámmal, ottani kalauzunkkal bejártuk a méltán híres zágrábi temetőt, megtekintettük a katedrálist, a várat, a sétáló utca nevezetes épületeit. Helyi idegenvezetőnk sok humorral fűszerezte mondandóját. Kétórás szabadidőt követően –ez idő alatt családunk a már kivilágított várnegyedben kószált- a főtéren, Jellasics lovasszobrának "farka alatt" találkoztunk ismét a többiekkel. Buszunk a szállodába vitte a csoportot, ahol a gyors szobafoglalást lassú felszolgálás és vacsora követte.

Kedden reggel csodaszép tájra indultunk: a Plitvicei-tavakhoz! Útközben szembesültünk a közelmúlt szomorú maradványaival: láttunk golyó ütötte lyukakat a házak falán, lerombolt épületeket, tankokat, repülőgép roncsokat. Szabadtéri múzeum készül itt, mely talán felhívja a figyelmet arra, hogy a két évtizeddel ezelőtti eseményeknek nem szabad megismétlődniük!

Kanyargós úton haladva láttuk a molnárok városát, ahol az utcákon víz folyik, és minden házhoz malom tartozik. A Plitvicei- tavaknál töltött öt óra elillant! Ilyen monumentális természeti szépséggel még sosem találkoztunk! Az egymás alatt elhelyezkedő tavakat vízesések kötik össze, szivárvány csillog a lezúduló víztömegen, többszínű patakok táplálják a nagy területű, mély és tisztavizű tavakat. A keskeny pallóhidakról lenyűgözve bámultuk ezt a csodás vidéket, melynek az őszi erdő színpompája adott keretet. Kattogtak a fényképezők, villogtak a vakuk! Csak békés, mosolygó, boldog embereket láttunk! Kisvonat, kishajó is szállított bennünket, de igencsak meglepett, hogy a gyalogosan megtett út 13 km volt: a minket körülvevő szépség feledtette a fáradtságot.

A karsztvidéken keresztülbuszozva, már sötétben érkeztünk meg Crikvenicába, a tengerparti városkába. Egy csodás kastélyban szálltunk meg, mely pusztán a mi kedvünkért hosszabbította meg nyitva tartását. Minden igényt és ízlést kielégítő svédasztalos vacsorával vártak bennünket. Aztán irány a tengerpart! Fiaink kijelentették, ők másnap fürdenek! Nem hittem, hogy igazán így lesz. De a remek reggeli és a tengerre néző teraszon való kávézás után valóban lubickolás következett! Október 30.: 20 fokos kristálytiszta víz, 23-24 fokos levegő, szikrázó napsütés! Így kényeztetett bennünket az időjárás! És nemcsak kiskorúak fürödtek ám: sok felnőtt is kedvet kapott! Fotók bizonyítják!

Délben hajózni indultunk a szemben lévő Krk-szigetre. A hajó matróza egy kis helyi pálinkával fokozta a jó hangulatot. A háromórás út során két helyen kötöttünk ki, sétálgattunk az öbölben, megmásztunk pár sziklát, összevizeztünk néhány cipőt. Visszafelé már feltámadt a szél, nagy hullámokat keltett, és elkelt a kabát, mire Crikvenicába értünk. Este bejártuk a kisvárost, vásárolgattunk az itthon maradtaknak. Újra svédasztalos vacsora, mely sajnos nem maradt nyom nélkül....

Nagyon hamar elérkezett az búcsú reggele: a csapat egy horvát aprópénzt, két lipást mártott meg az erősen hullámzó tengerben, annak bizonyságául, hogy visszatérünk!

Hogy az utolsó napunk se’ maradjon élmény nélkül, Fiumeban töltöttük a délelőttöt. Itt is, mint a már eddig bejárt településeken mindenütt, láthattuk a közös történelmi múlt emlékeit: Zrínyi- és Frangepán-kastélyokat, magyar tervezők híres épületeit. A buszos városnézést szabadidő követte: volt, aki a halpiac kínálatát nézte-szagolta, volt, aki a sétáló utca épületeit tekintette meg, volt, aki a várat csodálta meg. Családunk 540 lépcsőn a város fölött őrködő Frangepán-várba ment fel. Felejthetetlen onnan a kilátás a városra, a fiumei kikötőre, a tengerre!

A hazaút zökkenőmentes volt. Idegenvezetőnk megdicsérte a csoport tagjait pontosságukért, a szabályok betartásáért. A gyerekek még csokit is kaptak "jó magatartásukért". Kovács Marianna, az út szervezője, a horvát önkormányzat vezetője két könnyed-pajzán népmesével szórakoztatott bennünket. Egy horvát és egy magyar népmesével. Igazságosan. Egymás mellett. Erről is szólt ez a csodás négy nap: egy kis hidat alkotott a két nemzet között.

Én már csak annyit tudok mondani a szervezőnek, az önkormányzatnak, hogy nagyon-nagyon HVALA!

A Baranyi-család képviseletében Bicskei Gabriella