Zsóka beleszületett a vízi sportba. Édesapja motorcsónak-versenyző volt. Miközben a benzingőzben üldögélt, vágyakozva nézte a kajakosokat. Mennyivel jobb nekik, hiszen belemárthatják kezüket a vízbe, a csónakjuk nem büdös, nem zajos, és főként: nem kell folyton szerelni. El se hitte a szerencséjét, amikor a KSI edzői toborzó látogatásra érkeztek az iskolába. Tizenhárom évesen kezdett kajakozni. Junior kerettagságig vitte, egy csoportban versenyzett Rajnai Klárival, a müncheni olimpia ezüstérmesével, de nagyon hamar felmérte, élettani adottságai nem teszik lehetővé, hogy felnőtt élsportoló legyen. Már középiskolásként sokat tudott a vitálkapacitás és a kardiovaszkuláris rendszer jelentőségéről, de a versenyzésnél fontosabbnak tartotta magát a sportot, a többiekkel való együttlétet.

Ahogy elkezdett kajakozni, gyerekkori állandó betegeskedését mintha elfújta volna a dunai szél. Minden szabadidejét a csónakházban töltötte. Imádta, hogy a város kellős közepéből tizenöt-húsz perc alatt az érintetlen természetbe evezhet. Részben a középiskolában megismert csodálatos pedagógusok hatására, már az érettségi előtt eldöntötte, hogy edző lesz. A mai napig élénken foglalkoztatja a pszichológia, a szociológia,  folyamatosan képezi magát. Azt mondja, sosem lehet tudni, kiben lakozik világbajnok. 

Bélát gyerekkorában szintén toborozták, de akkor nem tartotta jó ötletnek az evezést. Később, 15 évesen véletlenül keveredett az Elektromos csónakházába, ahol azonnal beleszeretett az eszközbe, aminek haladási irányát és sebességét egyes egyedül ő határozza meg. Párosban hatodik lett a felnőtt magyar bajnokságon az FTC színeiben, ami akkoriban jelentős rang volt, hiszen világbajnokokat kellett lehagyni hozzá. Mindemellett ő is látta a saját határait. Zsókához hasonlóan elvégezte a testnevelési főiskolát, és 27 évesen edző lett a BSE-nél. Az első pillanatban beleszeretett a hivatásába, amitől soha semmi nem tántorította el. Talán nem véletlen, hogy utolsó edzője az a legendás Szabó Ferenc volt, aki annak idején, az általános iskolában hiába hívogatta. Úgy tűnik: akarta magának a sportág, és meg is kapta.

Bár Zsóka és Béla korábbról is ismerték egymást, kettejük élete a BSE-ben kapcsolódott össze. Zsóka 26, Béla 30 volt, amikor összeházasodtak, és ennek éppen harminc éve. Bárki joggal kérdezheti, hogyan nem mentek még egymás agyára? Béla szerint azok a házasságok vannak nagyobb veszélyben, ahol csak az egyik fél edző. Aki ugyanis edző, az 24 órában edző. Ők, amikor este hétre-nyolcra hazaérnek, még megbeszélik az aznapi eseményeket, eredményeket, ha kell, módosítják a másnapi edzéstervet, szervezik az aktuális edzőtábort vagy versenyt, az pedig a legtermészetesebb dolog számukra, hogy a hétvégék is a versenyek és különleges edzések jegyében telnek. Ki bírná ezt cérnával, ha csak nincs nyakig, azaz szívvel-lélekkel benne? Számos edzőházaspárt ismernek a sportágban.

Született egy kisfiuk is, a most 30 éves Dávid. Jó pedagógiai érzékkel hagyták a maga útján járni, mégis  gyakran kikérte szülei tanácsát, ami után gyakran hallhatták: "Ugyanazt mondjátok, mint az edzőm." Dávid ifjúsági Európa-bajnokságot nyert maratoni kajakban. Német feleségével a kerékpározásnak köszönhetően ismerkedett össze. Jelenleg Svájcban él, és egy viszonylag új, de dinamikusan fejlődő sportág, a kerékpárpóló menedzselésével foglalkozik.

Miközben a kilencvenes években a budapesti klubokban egyre szűkültek a lehetőségek, Zsókát és Bélát régóta és nagy szeretettel várták Százhalombattára.          

Mire azonban megérkeztek, a korábbi fenntartó megszüntette a DESE-t, így született meg a klubalapítás ötlete. Évekig csak "hordták a köveket a Dunába", és a felszín alatt épült a váruk. Amikor elég magas lett, kibukkant a vízből az első "kövecske": 2006-ban örülhettek az első korosztályos válogatottnak.

A Dunafüredi nem "versenyistálló". "Aki akar, azt hagyjuk kajakozni" – mondja Zsóka. Aki megérti, hogy azért kell minden nap jönni, mert a sport életmód, annak valószínűleg már mindig az élete része lesz a mozgás.

A versenyzés nem cél, hanem eszköz. A versenyzés a sportág ünnepe. Aki megszereti "ezt a játékot", önmagával versenyez. Eldönti, harmincadikból huszonkilencedik, vagy esetleg második akar-e lenni. Ha pedig nekiáll, haladni fog. Szinte minden nap sikerélményt él át, hiszen önmagához mérten fejlődik. Közben társai is vannak, akikkel kapcsolatokat épít.

Hát, ezért csodálatos hely a Dunafüredi! És, hogy ez meddig lesz így? Az edzőpáros szerint mindaddig, amíg találnak gyereket, aki örömét leli a kajakban és hozzá szülőt, aki "megengedi, hogy a gyereke értsen a kajakhoz". Miként annak idején nekik is megengedték az ő szüleik, és ők is megengedték a saját fiuknak. Mit szeretnének még? Menni ezen az úton tovább – feleli Béla, Zsóka pedig hozzáteszi: mert ez most teljesen tökéletes.