A kiállítás városunk dunafüredi részén állt középkori falut, Bátét és mindennapjait mutatja be, annak apropóján, hogy a település első írásos emléke 1318-ban, 695 évvel ezelőtt íródott.

A Károly Róbert által kiállított, Báté helynevet tartalmazó eredeti oklevél Pozsony Főváros Levéltárában található, digitális másolatát azonban a kiállítás keretében most láthatjuk.

A kiállítás két tematika mentén mutatja be Százhalombatta egyik településelőzményének történetét.

Az első teremben "mindent a szemnek" alapon tablók, néhány eredeti tárgy és egy ruharekonstrukció segítségével ismerhetjük meg azokat a forrásokat, amelyek Báté falu létezését bizonyítják. Azt is mondhatjuk, hogy ez a "száraz tudomány" terme, bár a tablókat olvasván lenyűgöző az érintett szakemberek alapossága, tudása. A másik teremben viszont tényleg kézzel foghatóvá válik a történelem, hiszen az Árpád korból és a kora középkorból ismert használati tárgyak másolatai, és a bemutatott tevékenységhez kapcsolódó falgrafikák elevenítik meg számunkra a középkori Báté világát. Ebben a teremben megfoghatjuk, megtapogathatjuk, sőt akár fel is próbálhatjuk a vásározónál, vagy épp a lakóházban található textíliákat, a tehénistállóban a favillával megforgathatjuk a szénát, lisztet őrölhetünk a kézi malmon, no és a kovácsműhely szerszámait is szemügyre vehetjük közelebbről.

Dr. Pálóczi Horváth András régész, a kiállítás megnyitója, egyben Báté falu templomának és temetőjének feltárója, elmondta, hogy Százhalombatta középkori történetének kutatása a jelentős ős- és római kori lelőhelyek miatt kissé háttérbe szorul. Az eddigi eredményeket a véletlennek köszönhetjük, hiszen a római tábor kutatása közben bukkantak az 1940-es években Árpád kori leletekre, illetve az 1990-es években Báté templomára és temetőjére. Egyéb régészeti feltárás híján csak a hasonló természeti adottságokkal rendelkező ismert középkori települések analógiája alapján lehet a falu szerkezetét, életét meghatározni. Az eddig ismert leletek alapján a falu most akár 900 éves is lehet. A lakóházak valószínűleg a templom és a Duna között helyezkedtek el, melyek jó részét a folyó már elmosta.

A falu életét nagyban meghatározta, hogy a Duna és egy fő közlekedési út között állt. A vásározók is könnyebben találtak a falura, de valószínűleg királyi- és hadi menetet is többször elhaladhatott itt. Láthatták Barbarossa Frigyes keresztes hadát is, amely 1189-ben ezen az útvonalon halad Bizánc felé és láthatták a tatárokat is 1242-ben, bár ők inkább árkon-bokron keresztül haladtak.

Az 1526-os török hadjárat szintén ezen az úton haladt Buda felé, de Báté ezt még megúszta. Az igen alapos török adóösszeírások 1546-ban még lakott helyként jelzi, a családnevek feltüntetésével, ahol a szőlőtermesztés jelentős volt, 1559-ben viszont már pusztaként említik. És puszta is maradt, bár most már régészeti védelem óvja. Maga a település neve városnevünkben szerencsés módon fennmaradt. Báté pedig néhány hónapra, 2014. január 31-ig a "Matrica" Múzeumban elevenedik meg.