- Úgy látom, mára beérett a munkájuk, hiszen amikor egy évvel ezelőtt egy edzésükön jártam, akkor még csak álmodozhattak ennek a sporteseménynek a megrendezéséről, azóta jelentősen megerősödtek versenyzőik, és nőtt anyagi támogatottságuk is. Hogyan sikerült ezt elérni, mi történt az elmúlt 365 napban?
- Egyrészt nagyon kemény munka zajlott a háttérben az edzéseken, és kollégámmal nem engedtünk az eredeti tempónkból egy szusszanásnyit sem – mondta Fodor Attila. Szerencsére, ebben partnereink voltak a karate battai, érdi és környékbeli szerelmesei is, és egyikük sem lazított egyetlen foglalkozáson sem, szóval mindenki megfelelő alázattal viseltetett és viseltetik továbbra is a küzdelem iránt. Ami a kérdés másik részét illeti, azt hiszem, hogy az eredményeink és a média közösen tették meg jótékony hatásukat, ugyanis felfigyeltek ránk, és ez által komoly segítséget kaptunk a szponzoroktól, így legfőképp Százhalombatta Önkormányzatától és Érd Város Hivatásos Tűzoltó Parancsnokságától.

- Melyek voltak azok az eredmények, amelyekre felkapták a fejüket a támogatók?
- Csak néhányat említenék, mégpedig elsőként ezt a tavalyi nyílt bajnokságot, ahol az SZTC égisze alatt működő karate egyesületünk lett Nyugat-Magyarország bajnoka. Előbb ugyanis áprilisban Nagykanizsán, majd szeptemberben, Veszprémben harcoltak remekül a mieink összesen 26 arany-, 19 ezüst- és 10 bronzérmet szerezve, de hozzáteszem, hogy a keszthelyi ob-n is formában voltak, mert 6 arany-, 5 ezüst- és 4 bronzmedállal térhettünk haza.

- Ha jól tudom, mindössze három éve láttak munkához, és ma már olyan csapatokat előznek meg, amelyek évtizedek óta működnek?
- Jól tudja, de ez nem tehet bennünket elbizakodottá, mert akad még tennivalónk jócskán a folyamatos létszámbővülés ellenére. Bőven van ugyanis még mit csiszolni a fiaink és lányaink technikáján! Örvendetesen emelkedik ugyan a sikeres övvizsgáik száma, de ehhez a sportághoz sokkal több kell, olyasmi is, amely belülről jön, és nemcsak a fizikai alapból táplálkozik.

- Az akaratra, az önuralomra, a tiszteletre gondol, azokra a fogalmakra, amelyeket a zászlajukra is tűztek?
- Pontosan ezekre utaltam, és persze a jellemre, a becsületre is, mert ezeknek a tulajdonságoknak a hiányában, szerintem, nem lehet teljes egy ember, pláne nem egy tiszta és fegyelmezett harcmodorú sportoló. Tartalom nélkül valójában egy karatés csak félkarú óriás lehet, és nem több.

- Nagyon szimpatikus a gondolatmenete, és szívből egyetértek, de most, ha megengedi, Imréhez fordulok, hogy megtudjam, nála mikor kezdődött ez a szerelem a karatéval?
- 17 éve, 1989-ben.

- Gondolta volna, hogy a kezdeti hobbiból mára ilyen magas szintre jut?
- Nem, de a karatét őszintén mondom, nem lehetett és ma sem lehet nem komolyan venni. Én legalábbis mindig új és újabb célt tűztem ki magam elé, és ezt igyekszem átadni a kicsiknek nagyoknak, hiszen felnőtt harcművészeink is vannak. Ezt higgye el nekem, sosem késő elkezdeni, és nem szabad abbahagyni!

- És mi lehet még a cél, miután tavaly a Testnevelési Egyetem Karate Szakedzői képesítését is megszerezte Attilával együtt, most pedig itt beszélgetünk a VSZK-ban, egy 324 fős induló létszámú nyugati nyílt bajnokságon?
- Például az, hogy jövőre is itt beszélgethessünk erről, hogy akkor is megrendezhessük ezt a versenyt, melyre most eljöttek Ajkáról, Kehidakustyánról, Zalaszentgrótról, éppúgy, mint Egerből vagy Nagykállóból. Szeretnénk, ha az ország minden további szegletéből is eljönnének hozzánk jövőre, és jól éreznék magukat itt nálunk. Szeretnénk azt is, ha a mi klubunk minél több karatést adhatna a korosztályos magyar válogatottakba, és örülnénk annak is, ha a média figyelme továbbra sem lankadna irányunkba.