Gyümölcsfák metszése

Őszibarack
A budai dombság – Pomáztól Sóskútig – meszes talaján az őszibarack hajtásainak növekedése nem olyan erős, mint a mélyebb rétegű talajoknál. Az őszibarack az éves hajtás részen terem. Ahol nincs megfelelő hajtásutánpótlás, ott a „váltómetszés” javasolt, ami hasonló a szőlő „hosszú” metszéséhez. Más területen és az erős vesszőket fejlesztő fajtáknál, például Champion, vagy a sárgahúsú féléknél a „hosszúmetszés” ajánlott.

Váltómetszés: Ennél a metszésmódnál ez évi termésre 6 virágrügyet tartalmazó hosszú termővesszőt metszünk, a jövő évi hajtás berakódására két hajtórügyet tartalmazó ugarcsapot hagyunk. A következő évben a 2 hajtórügyből kihajtó 2 vesszőből a vezérághoz közelebbit 2 hajtószemre, míg a felsőt 6 virágrügy feletti hajtórügyre metsszük. Ha sűrű a fa, és megfelelő a hajtásutánpótlás, a termett vesszőt tőből, vagy a két termőnyárs fölötti részt távolítjuk el. A vezérveszőt felére – erősségtől függően – vagy felső egyharmadára, külső rügyre metsszük. A vezérvesszőt nem terheljük, a másodrendű hajtásokat ugarcsapra, két szemre vágjuk. A termőnyársakat -–húsz centiméternél rövidebb hajtások – metszeni nem kell, mivel ezek főleg egyes virágrügyeket tartalmaznak, letermés után leszáradhatnak. Váltómetszést március 15-e előtt ne végezzünk, mert nem tudunk különbséget tenni hajtó és virágrügyek között.

Hosszúmetszés: Az egyéves vesszőkön hajtó és virágrügyeket találunk. A vezér- és mellékvezér-ágakon 20 cm-re ritkítjuk a teljes termővesszőket. Főleg a befelé növőket távolítjuk el. Mivel a tavalyi vessző a termés súlyától leívelődik és póthajtásokat fejleszt, a vezérághoz közeli vesszőt meghagyjuk, és a többit eltávolítjuk, de ehhez az kell, hogy legyen mindig megfelelő vesszőutánpótlásunk. A meghagyott vesszőn találunk hajtó- és virágrügyeket, ehhez rügyismeret nem szükséges, csak jó metszőolló, mert a termés a kétéves gallyon lévő egyéves vesszőn történik. A fák kinyúlnak, felkopaszodnak, ezért érdemes 15 év után átállni váltómetszésre, mert az egyben ifjítómetszés is.

Olvasók kérdezték:
A diófa metszése, növényvédelme: A diófa nedvkeringése indul a legkorábban, a fiatal fa, metszés következtében „elvérzik”. Ezért ősszel javasolt az alakító metszés. Az idősebb fáknál a túl sűrű, beöregedett részek ritkításának időpontja a fakadás közeli időszak, sebfelületüket fasebkezelő anyaggal zárjuk le, hogy a korhadást megelőzzük.
- Baktériumos betegség ellen őszi és tavaszi lemosó permetezést kell végezni.
- Az almamoly a legtöbb gondot okozó kártevő. A dió termésére, főleg a papírhéjúaknál kell figyelni. Az almamoly első rajzása május körül, a második, augusztus táján várható, e rajzásból kikelt lárvák okozzák a legtöbb gondot.
Védekezés: alapos kéreg- és törzstisztítás, hullámpapíröv a fák törzsére, időnként cserélni és elégetni, a rajzás idején 7-10 naponta rovarölő szerrel permetezés.