A jóképű férjed ugyanolyan fitt, mint te?

Ellenkezőleg, de minden hétfőn "elkezdi" a sportos életet. Most éppen a nyaralás utánra tervezi. Igaz, sokat dolgozik, keveset alszik, rendszertelen a műszakbeosztása, de mindig mondom neki, ezt is jobban bírná, ha mozogna.

És, amikor "elkezdi", akkor veled kezdi?

Persze, de szerinte "nem normális, aki hozzám jár."

Ennyire kemények az óráid?

Nem kezdőknek valók, hiszen öt éve nagyjából ugyanazzal a társasággal gyakorolunk. Kell némi kitartás ahhoz, hogy valaki felzárkózzon, de sajnos sokan a mozgással és a diétával is úgy vannak, hogy szeretnek "belecsapni a lecsóba", aztán, ha nincs azonnal eredmény, feladják.

Te sem voltál mindig sportos. Hogyan kezdődött az életmódváltásod?

Szerettem volna egy kicsit formásabb fizikumot, és lementem az alattunk üzemelő fitneszterembe, majd egy idő után egy másikba. Már az elején segítséget kértem és kaptam, közben egyre jobban érdeklődni kezdtem a fitnesz iránt. Mindent elolvastam, ha pedig hozzáértővel találkoztam, ittam a szavait. Nagy unszolásra vettem részt az első aerobik órán, és jó ideig borzasztóan ügyetlen voltam. Később kérdezték, ha már ennyire lelkesedem, miért nem iratkozom be egy aerobik kurzusra. Igazából magamat akartam segíteni a fejlődésben, ezért tanultam. Közben megépült a Battafit, helyettes oktatót kerestek, így kerültem oda, aztán végül a vendégek kérésére maradtam.

Főállású edző lettél?

Dehogy! Abból nem lehet megélni, pláne nem kemény marketing, némi manipuláció és magamutogatás nélkül. Könyvelőként dolgozom, az aerobik csak hobbi. Nem is úgy gondolok magamra, mint tanárra, hanem úgy, hogy edzem, és akinek kedve van, csatlakozhat.

Azért az aktuális trendekkel lépést tartasz? Mert a fitneszben mindig van valami új "csoda".

Fontosnak tartom a szakmai fejlődést. Elvégeztem jó néhány tanfolyamot, de nem tartom magam trendi edzőnek. Nem hiszem, hogy mindenkinek zumbáznia kell, mert most az a divat, ami újat elsajátítok, beépítem az óráimba. Mostanra eljutottam odáig, hogy úgy gondolom, nem kell feltétlenül megfizetni az aktuális tandíjat ahhoz, hogy fejlődjön az ember.

Milyen alaphibákat követünk el, amikor új életet akarunk kezdeni, de minden marad a régiben?

Kifogásokat keresünk és mentegetjük magunkat, vagy, ami ennél is rosszabb, nem nézünk szembe a valósággal. Tipikus példa erre, amikor egy százharminc kilós nő szemrebbenés nélkül állítja, hogy mindössze egy kis üres levest eszik ebédre. Talán még el is hiszi! Már az elején meg lehet mondani, végigviszi-e valaki az elhatározását. Ha például személyi edzőt igényel, de nem hajlandó ráállni a mérlegre vagy elárulni a súlyát, akkor garantáltan nem fog kitartani. Különben azt is megértem, ha valakit nem érdekel a felesleg, mert sokféleképpen lehet élni, a lényeg, hogy ne hazudjon magának az ember!

Az étkezésben is ennyire tudatos vagy?

Nem mondom, hogy nem fér bele egy kis tejszínhabos kávé, fagyi, de alapvetően sovány húson, teljes kiőrlésű gabonán, sok zöldségen élek. Szóval, semmi titkot nem tudok, csak azt, ami a csapból is folyik.

Annak idején miért nem így csináltad?

Ügyetlen voltam, ezért utáltam a testnevelés órákat. Kötélmászás?! Most már szívesen bemutatnám! A családban senki sem sportolt, de akkoriban ez nem is volt szokás. A középiskolában az volt ritka, ha valaki tornázott. Ebben már az is szerepet játszott, hogy zuhanyzásra nem jutott idő, és senki sem akarta izzadtan végigülni a következő órákat.

Tényleg, mi a jó az izzadtságban?

Régebben, ha hazamentem munkából, leültem a kanapéra, és ott maradtam, mert "annyira elfáradtam." Ma nem bóbiskolok, teszem a dolgom összeszedetten, fegyelmezetten, de a tanítványaim is így élnek. Maximálisan helyt állnak a munkában, a családban, a sportban, büszke vagyok rájuk. Nehéz elmagyarázni, mennyivel jobban érzi magát az ember a bőrében egy reggeli futás után. Érezni kell.

Van példaképed?

Sok mindenkinek elismerem az erősségeit, a teljesítményét, de senkihez sem akarok hasonlítani. Szeretem, ahogy élek.

Szerinted hányszor kell egy héten sportolni ahhoz, hogy az ember tényleg jól érezze magát a bőrében?

A heti három legfeljebb egészségmegőrzésre elég, minden nap mozogni kell. Természetesen, nem azokról beszélek, akik hajnalban felkelnek, mennek a kertbe kapálni, és egész nap tesznek-vesznek, vagy fizikai munkát végeznek. Ott van anyukám. Nem árulom el a korát, de meg lehet saccolni abból, hogy harminchárom évesen a kisebbik lánya vagyok. Heti négyszer jár az óráimra, miközben sokan a kortársai közül már teregetni sem képesek, mert nem tudják kinyújtani a kezüket. Megfordult már a fejében, hogy talán mégsem közénk való már, de mindig azt mondom neki: csak annyit csinálj, amennyi jól esik - meg egy picivel többet! Mert kihívás azért kell!