Az óvoda egy hely, mely gyermekeinket óvja, míg mi, dolgozunk. Egy hely, ahol biztonságban tudhatjuk porontyainkat. Egy hely, ami tevékeny részt kíván most már az életünkből is.
Az óvoda indulásával, eleinte furcsa volt számunkra néhány dolog (pl.: színielőadás), mint valamiféle feladat, vagy vállalkozás lenne maga az ovis csoport, de aztán megértettük az ember közösségben él és ha ott is szándékozik egész életében maradni akkor a gyermekeknek is eszerint kell tanulni, és a szülőnek példát kell ebben mutatni. A társadalom nem az elszigetelésről kell, hogy szóljon, hanem, hogy mi emberek kollektíven építhessünk, alkothassunk, és egymást nem bántva, hanem segítve, minél kiegyensúlyozottabban élhessünk. Kellenek azok a feladatok, amik az összekovácsolást segítik!
Összekovácsolást, hiszen a közös erő hatalmas dolgokat hajthat végre. Több ember jobban meghajt egy hajót mind egy ember egy csónakot. Több mind kétezer éve gyakorolják ezt a tevékenységet Kínában, és nem olyan rég hozzánk Százhalombattára is elért. A sárkányhajó versenyeket a Dél-Kínai Qu Yuan költő (i. e. 343-278) legendája alapján rendezték mondhatni évezredeken keresztül. A költő halála a Miluo folyóhoz köthető. Mikor a száműzetésben megtudta hazája pusztulását vízbe ölte magát. Az akkori korban nagyon népszerű volt, és a távol-keleti emberek tisztelete létrehozta ezt az egységbe kovácsoló csapatversenyt. A hajók felépítése is látványosabb a többinél, tükrözi a kínai forrást. Elöl sárkányfej, hátul sárkányfarok díszíti. De ha ezek a díszítő elemek hiányoznak is az európai változatokról, a dob az helyet kapott a hajó orrában. Hatalmas, mint egy Japán taiko (Japán dob). A dobos adja meg az evezősök részére az ütemet. Harcos összefogás kell, és egység, hogy egy ilyen járművet az evezősök rendben meghajtsanak. A Százszorszép Óvodából bizony nem hiányoznak a harcos szülők, arra pont ez a legnagyobb bizonyíték. Az óvoda is benevezett a versenyre. Sok edzés előzte meg a közszereplést, a megmérettetést a többi csapattal. Eljött a nap. Korán gyülekeztek a versenyzők és az óvoda színeit képviselő drukkerek. Hűvös délelőtt volt, borús felhőkkel tarkított esőre álló idővel. A sátor előtt a parton, a legjobb rálátással a vízre helyezkedtek el a drukkerek. Kis tömeges bemelegítés után, megkezdődött a verseny. Kettesével indultak a hajók. Minden hajó kétszer mehetett, és a legjobb idő átlagát számolva adta ki a helyezését. Majd kisütött a napocska. Mintha jelezte volna, megtisztelné csapatunkat, melegséget, erőt sugározva. A hajóba óvatosan elhelyezkedik a csapat. Mindenki a testalkatának, erejének legmegfelelőbb helyre, kiegyensúlyozva mind a két oldal izomerejét. Lassan komótosan úsznak a hajók végig a tavon a rajthelyig. Várakozás közben a versenyzőkben lassan megindul az adrenalin. Majd, bumm, és bumm és bumm. A dob hatására berobban az adrenalin szétáramolva a versenyzők testében és megindul a hajó. Az egész hajótest megmutatja a csapat erejét, hasítja a habokat. Bumm, Bumm, Bumm. Most nincs más csak a hajó és a ritmus. Nincs gyermek, nincs víz, csak az erő! Az erő, ami a negyedik helyig repítette a csapatot, elnyerve a különdíjat is, amit a legjobban fejlődő csapat kaphatott meg.
Egy ilyen szereplést, hogy másként lehetne megünnepelni mind egy igazi banzájjal. Csoportunk a Harangvirág, saját maga tartott egy különálló évzáró bulit. A gyerekek olyan ritkán szabadulnak ki a természetbe, ezért úgy gondoltuk a lovardai kirándulás biztosan jó lenne. Egy péntek délutánon hát felkerekedtünk mind ahányan voltunk, a prüntyők és szüleik, és mind Attila hajdanában megszálltunk egy közeli lovas tanyát. A lovaglást a pónik alig győzték, kevés volt a lóerő a folyamatos körözéshez a napon. A lovaglásnál folyamatos sor állt. A gyerekek arca sugárzott, mikor sorra kerültek és végre az áhított négylábúra ülhettek. Nagy élmény egy kisgyereknek egy akkora állaton ülni, megérinteni, beletúrni a szőrébe. Közben megérkezett a raklapnyi pizza is, mennyiségi kedvezménnyel. Kézműves tevékenység adott volt, hát mi mást, mint lovas képeket gyártottak a gyerekek. Nem messze voltunk a várostól, de mégis mintha vidéki gazdaság lett volna, aminek a legközismertebb eszköze a traktor. Hát az is be lett vetve. A traktor után egy hatalmas utánfutó volt kapcsolva, csüngtek róla az ovisok mind a jó termő tőkén a szőlő. Házi állatokban nem volt hiány. Mindenféle állatott etethettek, és hál' isten, nem volt kitéve a tábla, hogy az állatok etetése tilos. Némelyik ovis olyan volt mind valami amerikai szuperhős, aki rettentő sebességekre képes. Az egyik pillanatban lovagolt, majd etetett, és mire anyuci-apuci észbe kapna, már egy harmadik dolognak látott neki, majd vissza etetni...
A csoport pénz ilyen felhasználása meghozta az eredményt. Nem volt megterhelő a szülőknek az anyagi kiadás, és látni a gyermekek boldog, sugárzó arcát, az nagyon jó érzés volt.
Szóval az óvoda: nem csak vigyáznak napközben gyermekeinkre, de minket is megtanít még jobban szocializálódni és ez nagyon jól sikerült, mert a Harangvirág csoport nem egy óvodai csoport gyerekekkel, hanem egy csoport, aminek a szülők is a részei.
Nagy Ferenc szülő
