Sportré - Kalóné Pádár Szilvia, adrenalin-függő

  • SPORT
  • 2013-06-04
  • 888 megtekintés
  • img

A harmincas évei végén járó családanya öt évvel ezelőtt kezdett intenzíven sportolni. 2011-ben teljesítette az Ironmant, de még ez is kevés neki. Ha kell, jeges vízbe ugrik, árammal töltött szalagokat kerülget és fejjel megy a baseball játékosokból álló sorfalnak. Azt mondja, nem másoknak, csak magának bizonyít.

Szilvi, mi az a Brutálfutás?

Hét-tizennégy kilométer futás speciális akadálypályán vizesárokkal, emelkedőkkel, lejtőkkel. A BSI (Budapesti Sportiroda) szervezi. Hasonló verseny a Fightersrun (harcosok futása), amely során például árammal töltött szalagokon, palánkon, jeges vízen, tűzoltóslagból zubogó vízsugáron vagy baseball sorfalon kell átküzdenie magát a versenyzőnek.


És ezt az áramos akadályt például miként lehet túlélni?

Ügyesen ki kell kerülni a szalagokat. Én már az elején kifigyeltem, hogyan csinálják mások. Egyébként nem halálos, csak fájdalmas, láttam, hogy egy nő elesett, amikor megütötte az áram.


Számodra melyik volt az eddigi legnehezebb akadály?

A Debreceni Kilométerek által szervezett Őrült Futás, mert ott – ellentétben más hasonló eseményekkel - nagyon kevés segítséget kaptunk. Máskor akadt, aki felhúzzon a kötélre vagy a palánkra, ha nagyon nem ment, de ott nem.


Szereted az extrém kihívásokat?

Az élet valamennyi területén igyekszem maximálisan helyt állni. Fontos számomra, hogy úgy működjenek a dolgok, ahogyan én akarom, és legyen előttem cél.


A sport mindig központi helyen szerepelt az életedben?

Gyerekkoromban úsztam, teniszeztem, mindig mozogtam, de igazán intenzíven csak azóta, hogy megnőttek a lányaim, és otthon lehet hagyni őket. Vanessza tizenkilenc, Fatime tizenöt éves. Öt éve a szomszédasszonyommal elmentünk spinningelni a Battafitbe. Ő azt mondta, ez nem fehér embernek való, én viszont ott ragadtam, sőt, egyre inkább magával ragadott a sport.


És a lányok büszkék az anyukájukra?

A nagyobbikat nem igazán érdekli a sport, de a kicsi triatlonozott. Az edzője, Kelemen Viktor javaslatára vágtam bele a versenyzésbe.


Vannak olyan sportsikereid, amiket különösen fontosnak tartasz?

2011-ben korcsoportos első lettem a középtávú triatlon OB-n, ugyanabban az évben teljesítettem a nagyatádi Ironmant. Eredetileg váltóban indultam volna, de Barta István, a spinning oktatónk, aki sokat segített a felkészülésben, az OB után azt mondta, "ne szórakozzak" a váltóval. Az idei Fightersrunon harmadik lettem. Sok arany-, ezüst, bronzérmet őrizgetek otthon, de nem igazán jegyzem meg, melyiket mikor, hol kaptam. Azt sem tartom fontosnak, hogy regisztrált versenyző legyek. Csak magamnak bizonyítok.


Mit?

Nem tudom. Szeretem magát a részvételt, a játékot, hogy végigcsinálom, nem adom fel.


Képzelem, mekkora élvezet beleugrani a jeges vízbe!

Akkora adag adrenalin dolgozik az emberben, hogy igazából észre sem veszi. Számomra ilyenkor megszűnik a külvilág, a verseny doppingol.


A férjed mit szól ehhez?

Gyakran ő is benevez, de az is előfordul, hogy sokallja, amit vállalok és aggódik értem.


Volt, hogy megsérültél?

A Fertő-tó körbekerékpározásakor az első kilométeren elcsúsztam a nedves kavicson egy autó kikerülése közben és összezúztam a kezem meg az oldalam. Egy kicsit nyalogattam a sebeimet, aztán mentem tovább a többiekkel.


Fontosak a társak?

Ha készülünk valamilyen versenyre, körbetelefonálunk, együtt indulunk. A spinningesek többségének az a célja, hogy teljesítse az Ironmant. Ebben nagy szerepe van Kelemen Viktornak és Barta Istvánnak is.


Az Ironman után maradt még valami álmod?

Jó lenne egyszer a dobogón állni! Persze, elég nagy hátrány, hogy felnőtt fejjel tanultam meg úszni.


Szeretnél kijutni külföldre?

Persze, az is nagyon szép lenne!


Sokba kerülne?

Itthon sem olcsó mulatság. Nagyatádon csak a nevezésért negyven ezret fizettünk, a szállást pedig már januárban le kellett foglalni. De a Fightersrunon meglepő módon kaptam tízezer forintot!


Mennyit tréningezel egy-egy ilyen verseny előtt?

Az Ironmanra heti tizenhat-tizennyolc órát készültem. Egyébként tíz-tizenkettőt edzek. Igyekszem beiktatni egy nap pihenést is. Olyankor nem futok húsz kilométert, csak laza hat-hetet, vagy kocogok kikapcsolódásként. Az alakformálást azonban soha nem hagynám ki. Már nagyon hozzászoktam.


Közben a munkádra és a családodra is jut időd?

Igen, szoktam főzni és szülőire is járok! Dolgozom a kutyakozmetikámban és a könyvelőirodában. A két vállalkozást az édesanyámmal vezetjük, könyvelek két kutya között, vagy hétvégén. Tévét nem nagyon látok és egyébként sem szeretek ölbe tett kézzel üldögélni. Ha néha elfáradok, nem a sportból veszek vissza, mert a nélkül nem tudnám elképzelni az életem.


Ami azt illeti, ez maximálisan meg is látszik rajtad! Sosem voltak súlyproblémáid?

Kövér kislánynak indultam, a mai napig szeretek enni. Hetedik-nyolcadikban lefogytam, de az első terhességemmel harminc kiló szaladt fel rám. Amikor aztán a férjem külföldön vállalt munkát, éjszakánként nem tudtam aludni, helyette tornáztam. Az utolsó felesleges kilóktól már a Battafitben szabadultam meg, Felker Orsinak köszönhetően. Megmutatta, hogyan kell helyesen végrehajtani a gyakorlatokat, miként lehet helyesen étkezni. Nem találkoztam még olyan elhivatott edzővel, mint ő. Soha nem tart két egyforma órát, mindig új dolgokon töri a fejét, kikísérletezi az edzés hatékonyságát. Folyamatosan fejleszt minket. Szeretném, ha őt mutatná be a következő Sportré.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák