Hagyományos, kétnapos kirándulásunk május 21-22-én volt Törökmezőn. Minden iskolába menő nagycsoportos óvodásunknak lehetősége nyílott, hogy ezzel a közös kirándulással vegyen búcsút az óvodai élettől. Nagyon vártuk már az indulás napját, mindennap számoltuk, hányat kell még aludni. Igazi kihívás ez a gyermekeknek, hiszen nem otthon, nem a nagyival alszanak este, hanem társakkal, az óvó nénikkel. Izgatottan tervezgették, ki-kivel, emeleten, lenn alszik, milyen alvókát hoz. Végre elérkezett a nap. Vidáman jókedvvel indultunk. Gyorsan birtokba vettük a szobákat, játszóteret, focipályát. A palacsintás ebéd után, a Katalin pusztai ovis tanösvényt jártuk be. Különböző állomásokon próbálhattuk ki magunkat: vadles, tipegősorok, farakásépítés, állatolimpia, sasszem, bátorságpróba, mászófa, levélkirakó, s végül belebújhattunk Hangya Dani bőrébe egy fénykép erejéig majd az erdei játszóteret is birtokba vettük. Az esti tábortűz, nyársalás volt a csúcspont, ettünk, énekeltünk, játszottunk. A fürdés és mese után elcsendesült a tábor. A második napon "tudományos pancsolás"volt a tábor végében levő kispatakban, ahol a vízben élő apró állatokat keresgéltük meg Balázs bácsi segítségével: bolharák, vízi skorpió is akadt a szűrőnkbe.
Amikor haza indultunk, egyöntetű felkiáltás volt: Ne menjünk haza! Fáradtan, de vidáman, élményekkel gazdagon tértünk haza.
Tóthné Besenyei Ibolya, a Zsiráf csoport óvó nénije
