Egyébként a húsvéti ünnepkört valamennyi keresztény felekezetben a virágvasárnap előzi meg. Az ortodox papok viszont nem barkát, hanem fűzfaágat vrbicá-t szentelnek meg az esti vecsernyén. A húsvétot megelőző nagyböjtöt (veliki poszt) talán szigorúbban veszik más, keresztény felekezetek híveinél, legtöbbször kevés, sós vízben főtt babot vesznek magukhoz. A harangok nem nagypénteken, hanem nagycsütörtökön költöznek – no, nem Rómába –, hanem vélhetően Bizáncba. A híveket ilyenkor fa kerepelőke hívja a templomba. A nagypénteki vecsernyén felállítják Krisztus jelképes sírját, ami nem egyéb, mint egy faszerkezetbe helyezett lepel, szerbül pástánicá. A jelképet pedig háromszor körbeviszik a templom körül. Imádságos órák következnek, az evangéliumok hangzanak el ilyenkor, és virrasztás következik, egészen a feltámadási ünnepségig, azaz, nagyszombat éjfélig.

Idén is méltósággal ünnepelték meg a húsvétot városunk szerb, és egynéhány román nemzetiségű, ortodox lakói. Áldoztak is, amit Dálibor atya szolgáltatott ki híveinek. A húsvét másodnapján szokásos locsolódás persze, körülményesebb volt, hiszen hétfő már munkanap.

Mégis gazdagabbak egy ünnepel városunk szerb lakói, ugyanis a húsvétot követő vasárnap, május 12-én kerül sor a ruzsicsáló-ra, (halottak húsvétjára). Ilyenkor az elhunytakról emlékeznek meg, az istentiszteletet korábban kezdik, majd templomi zászlóval a temetőbe vonulnak. Dálibor atya imát mond a halottak lelki üdvéért, és megáldja a sírokat. Szokás szerint ilyenkor piros tojásokat helyeznek a sírokra.