Országgyűlési választások előtt állunk. Az előkészületeknek mindannyian tanúi vagyunk. Plakátok minden lehetséges és lehetetlen helyen, a médiában elhalmoznak bennünket az ígéretek özönével, fórum fórumot követ, és eközben bizony kulturálatlan, sőt néha kifejezetten durva megfogalmazások is elhangoznak.
De vajon olyan ritka esemény-e életünkben a választás? Egyáltalán nem. Mindenki életében eleinte a szülők választanak. Először nevet a babának, aztán iskolát a cseperedő gyereknek, ruhát és cipőt a gyorsan növekedő ifjoncnak. Eljutunk oda, hogy mindenki már maga szeretne választani. A fiatal választ, hogy hol akar, és egyáltalán akar-e tanulni. A barátnő, barát megválasztását sem bízza a mamára, bármennyire is szeretné az.
Ez így megy a későbbiek során is, bár mind nagyobb részt követel magának a választásokból a házastárs. Ennek a végeredménye, hogy odajutunk, ahol kezdtük: szerepünk a választásokban mind kevesebb. Előtérbe lépnek a gyerekeink, aztán még inkább az unokáink. A választásoknál csak morzsák jutnak nekünk.
Más a helyzet az országgyűlési választásoknál. Belépünk a fülkébe, és mindenki oda teszi a keresztet, ahová akarja. Ott senki sem felügyel, senki sem utasít. Igaz, előtte többen is igyekeznek befolyásolni. De végre négyévente egyszer az ember saját maga dönthet. Érdekes, az élet egyetlen nagy lehetőségével sem akar mindenki élni. Megszoktuk, hogy mások döntenek helyettünk. Jó lenne, ha ebből a betegségből minél hamarabb kigyógyulnánk!
A végére egyetlen jó tanács. Ahogy ruhavásárlás előtt is felkészülünk a választásra, arra, hogy milyen ruhát szeretnénk, most se menjünk a választási fülkébe felkészületlenül!
Ez így megy a későbbiek során is, bár mind nagyobb részt követel magának a választásokból a házastárs. Ennek a végeredménye, hogy odajutunk, ahol kezdtük: szerepünk a választásokban mind kevesebb. Előtérbe lépnek a gyerekeink, aztán még inkább az unokáink. A választásoknál csak morzsák jutnak nekünk.
Más a helyzet az országgyűlési választásoknál. Belépünk a fülkébe, és mindenki oda teszi a keresztet, ahová akarja. Ott senki sem felügyel, senki sem utasít. Igaz, előtte többen is igyekeznek befolyásolni. De végre négyévente egyszer az ember saját maga dönthet. Érdekes, az élet egyetlen nagy lehetőségével sem akar mindenki élni. Megszoktuk, hogy mások döntenek helyettünk. Jó lenne, ha ebből a betegségből minél hamarabb kigyógyulnánk!
A végére egyetlen jó tanács. Ahogy ruhavásárlás előtt is felkészülünk a választásra, arra, hogy milyen ruhát szeretnénk, most se menjünk a választási fülkébe felkészületlenül!
