Második alkalommal rendezett regionális borversenyt Százhalombattán a Barátság Művelődési Központ és a Csobolyó Borbarát Klub. Február 26-án gyűltek össze a helyi és a környékbeli szőlősgazdák, hogy a szakértő zsűri elbírálja, melyiküknek sikerült legjobban a tavalyi bora. Ezúttal kevesebben jelentek meg, mint az első alkalommal, de Sleisz Lóránt, a Csobolyó Borbarát Klub elnöke elégedett volt a részvétellel, hiszen így is közel tíz település bortermése sorakozott fel a bírálók előtt.

- A verseny elsődleges célja – mondta -, hogy a környező települések borászai megismerkedjenek egymással, kapcsolatokat építsenek ki, tapasztalatokat cseréljenek. Úgy gondolom, ez sikerült, ugyanis legtöbben már ismerősként üdvözölték egymást a mostani találkozón.
Hozzátette: az idén is három kategóriában – vörös, fehér és rosé – hirdették meg a versenyt, és mindegyik típusból szép számban adtak be bírálatra bort.

- A résztvevők nem professzionális bortermelők – folyatta -, többnyire kisebb szőlőterülettel rendelkeznek, és saját maguk készítik a bort. Éppen ezért érdekes, ki mit tud kihozni egy-egy évjáratból.

Az évjárat a bor esetében meghatározó, hiszen az időjárás erősen befolyásolja a minőséget. Egyáltalán nem mindegy, hogy meleg és száraz, vagy inkább hűvös, csapadékos volt-e a nyár, ezek a körülmények adják meg a bor legfőbb jellemzőit, amelyet a borosgazda alakíthat a számára kívánatos irányba a borkezelési technikákkal, fortélyokkal.
- A tavalyi év nem volt túlságosan kedvező a szőlőre – mondta Szövényi Ernő egyetemi professzor, a zsűri elnöke. – Ehhez képest nagyon ízletes borokkal leptek meg bennünket a versenyzők. Némelyik az arany minőséget is elérte, de több az ezüst és a bronz. Mindez a termelők hozzáértését dícséri, mert komoly szakértelem szükséges ahhoz, hogy egy gyenge évjáratból kiváló minőséget hozzanak ki.

Százhalombattai bortermelők is indultak a versenyen, de nem számítottak komoly elismerésre, tisztában vannak azzal, hogy városunk adottságai nem kedveznek a szőlőnek. A minőségi bort viszonylag tápanyagszegény talajon termelik, ott ugyanis a növény rákényszerül, hogy inkább a gyökerét növelje, a jó termőképességű talajon viszont dús lombozatot növeszt a szőlő, és ez hátráltatja a gyümölcsérést. Minél melegebb az éghajlat, annál édesebb lesz a szőlő, ezért délebbre haladva egyre testesebb borokat találunk. A környező településeken vannak olyan területek, amelyek ideálisak a szőlő számára, nem is csoda, hogy egyik kategóriában sem született százhalombattai győzelem. A fehérborok versenyében az érdi Hudák Mihály borát ítélte legjobbnak a zsűri, a vörösborok között a tárnoki Fügedi Attila bora győzött, a rosé kategória első helyezettje pedig az adonyi Schmidt Attila lett.

A borversenyen ezúttal is fellépett a százhalombattai Nyugdíjas Népdalkör, természetesen bordalokat adtak elő. Amint azt Dobák Józsefné kórusvezető elmondta, a magyar bordalkincs kimeríthetetlen, ezért minden borversenyre szinte teljesen új repertoárral készülhetnek, ugyanakkor olyan bordalok is vannak, amelyeket újra és újra előadnak, mert azokat a közönség kéri tőlük.

A rendezvény védnöke, dr. Götzinger István képviselő elmondta: szívesen fogadta el a felkérést. Kellemes tapasztalatai vannak, úgy találja, hogy a battai szőlőtermelők gondosan kezelik a bort. A kérdésre, hogy ő maga termel-e szőlőt, azt válaszolta, hogy kizárólag csemegeszőlője van, úgy érzi ugyanis, hogy a borászathoz sok új ismeretet kellene megszereznie, ezért marad inkább az almatermesztésnél.

A Csobolyó Borbarát Klub és a Barátság Művelődési Központ szándéka, hogy a helyi borok seregszemléjén túl jövőre is megrendezi a regionális borversenyt, ezzel is erősítve a kistérségi kapcsolatokat.