Nevessünk együtt!

Örömmel nyújtom át ez évi gyűjtésem gyöngyszemeit, elsősorban azoknak, akik a szilveszteri tánc szüneteiben közös kacagással kívánják múlatni az időt.

- Összefut az utcán az áruházi eladó az egyik vevővel, és azt kérdezi: Uram, elégedett-e azzal a nadrággal, amit legutóbb nálunk vásárolt? – Nagyon jó. Csak egy baja van, ha felveszem, ki kell nyitnom a felső gombot. – Miért? – Hogy kilássak.

- Mondjad, kisfiam, miről tanultatok a tegnapi kémia órán? – kérdezi Arisztid a gyerekétől. – A robbanóanyagokról. – És mikor lesz a következő kémia óra az iskolában? – Ha felépül.

- Két ivócimbora beszélget a kocsmában. – Tudod, rólam már minden orvos lemondott – mondja delíriumtól könnyes szemmel az egyik. – Aztán miért? – Mert egyiknek sem tudok fizetni.

- Mit nevezünk abszolút bátorságnak? Ha a hajnali kettőkor hazadülöngélő pasas a seprűvel a kezében hadonászó, dühös feleségétől azt kérdezi: Te még mindig takarítasz, vagy repülsz valahová?

- Az asszony az ajtóban fogadja illumináltan érkező férjét. – Szégyelld magad, te disznó! Hajnali háromkor kell, ráadásul piásan hazajönni? – Elhallgass asszony! Elég büntetés nekem, hogy kettőt látok belőled.

- Szeretkezés után megszólal a férfi: Édesem! Holnap megkérem a kezedet apádtól. Mit vegyek fel az ünnepi alkalomra? – Apámat ismerve, golyóálló mellényt.

- Arisztid panaszkodik a főnöknek. – A Tasziló mindig seggfejnek nevez. A főnök behívatja Taszilót, és közli: Ha még egyszer leseggfejezi a kollégáját, kirúgom. Másnap Arisztid megint bemegy hozzá. – Na, már megint mondta magának? – kérdi. – Azt nem, de amikor ittam a reggeli kávét, megkérdezte: Mi van kolléga, beöntés?

- Az asszony panaszolja az orvosának, hogy a férje nem tudja kielégíteni. – Tartson egy szeretőt – ajánlja. – Van. – És az sem? – Nem. – Akkor kettőt. – Van. – És az sem? – Nem. - Akkor hármat. – Van. – És az sem? – Nem. – Asszonyom, akkor maga tényleg beteg. – Doktor úr! Írásba adná ezt nekem, mert a férjem azt mondja, hogy k…. vagyok.

- Az állatkert igazgatója büszkén mutatja legújabb kísérletét, az egy ketrecbe zárt oroszlánt és bárányt. – Íme, egy csodálatos példa a konszenzusra – mondja. – És valóban nincs velük gond? – kérdi az egyik látogató. – Az oroszlánnal abszolút semmi, a bárányt azonban időnként cserélni kell.