Az űrhajóst a nagyszámú közönség mellett Sinka László alpolgármester is köszöntötte. Mint mondta, Farkas Bertalannak van százhalombattai kapcsolata, mert a hetvenes években vadászrepülőként gyakran a tököli reptérről indult gyakorlatozni, így városunk felett is sokszor átrepült.

Farkas Bertalan előadásában ismertette életrajzát, melyből kiderült, hogy nem volt gyermekkori álma a vadászrepülés, az űrhajózás meg pláne nem. Középiskolásként ragadott meg egy lehetőséget, amely egészen az űrig repítette. Az odáig vezető út nehéz, de egyenletes volt és az, hogy valóban űrutazáson vesz részt csak akkor hitte el amikor már a Szojuz-36 fedélzetén a kilövésre várt, 1980. május 26-án.
Farkas Bertalan rendkívül szemléletesen mesélte élményeit az űrutazással kapcsolatban, mintha csak tegnap jött volna haza. Elmesélte, hogy először a Szovjetunió keleti részét, Japánt, majd a Csendes óceán látta meg az űrből, és persze magyarként a Kárpát hegység vonulatát kereste. Nagyon büszke volt rá, hogy hetedik nemzetként ő képviselhette Magyarországot. A súlytalanságot rendkívül élvezte, semmihez nem hasonlítható érzésnek tartja. Bemutatott egy – a médiában eddig még nem látott – filmfelvételt, amely az űrben töltött nyolc nap mindennapjaiból adott ízelítőt. A súlytalanságból adódó humoros pillanatok mellett, láthattunk néhány epizódot a kutatási munkákból is. Az űrutazások célja a fejlesztés, a kutatás, melynek eredményeit minden háztartás és magánszemély, sok esetben tudta nélkül használja, élvezi a mindennapokban.

Élménybeszámolója végén Farkas Bertalan bemutatott néhány zacskós élelmiszert és konzervet, melyekből a világűrben táplálkozott.

Az előadást követően válaszolt a közönség részéről feltett kérdésekre az űrszemétről, a Baumgartner féle ugrásról, a kutatásokról és arról, hogy nem féltékeny-e a holdra szállókra, a mai űrutazókra.

Farkas Bertalan nem féltékeny, sőt nagy örömmel hallgatja újra és újra élményeiket, és ha tehetné, bármikor újra visszatérne az űrbe.