Óvodánkban, ebben az esztendőben tartottunk először Márton-napi lámpás felvonulást november 12-én.

A legenda szerint Szent Márton a mai Szombathelyen született 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgált. Egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak.

Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve Istent szolgálta, megkeresztelkedett, sok jót cselekedett. Amikor megtudta, hogy püspökké akarják szentelni, nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. 371-ben püspökké szentelték és haláláig segítette a rászorulókat. A Márton napi libalakoma azzal hozható kapcsolatba, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Gyakran rendeztek Márton-napi vásárokat, bálokat is.

Német nyelvterületről származó szokás, hogy Márton napján, mivel ilyenkor egyre rövidebbek a nappalok, kevesebb a fény, a gyerekek világító lampionokat barkácsolnak, és este azzal sétálnak az utcákon. A menetben gyakran megjelenik Márton, s eljátsszák találkozását a koldussal. A felvonulás közben Márton-napi dalokat énekelnek, verselnek, apró ajándékokat osztogatnak. Így őrzik Szent Márton emlékét, így kívánják eljuttatni a jó cselekedeteit jelképező fényt az emberekhez. Ez az időszak ráhangolódás az adventi várakozásra.

Lampionos felvonulásunkkal hagyományt szeretnénk teremteni, mivel Szent Márton hazánk szülötte, s az általa érzett tiszteletből fakadóan ezzel a szokással mi is megemlékezünk róla.

A délelőtt folyamán a gyerekkel beszélgettünk Mártonról, a jó cselekedeteiről, a naphoz kapcsolódó szokásokról, időjóslásokról. Libás verseket, mondókákat, dalokat tanultunk, s libás meséket is hallgathattak.

Délután a szülők segítségével minden kisgyerek színes lámpásokat barkácsolt, közben libazsíros kenyeret falatozhattak. Amikor mindenki elkészült, felöltöztünk, meggyújtottuk az apró mécseseket és lesétáltunk a főtérre. Aggódtunk, mert napközben többször is eleredt az eső, de kegyes volt hozzánk az időjárás, a lámpások nem aludtak el. Felemelő látvány volt a sok óvodás a kis lampionokkal, a járókelők gyönyörködtek a menetben. A téren kört alakítottunk, minden csoport elszavalta az erre az alkalomra megtanult versét, majd énekeltünk libás dalokat. A délutánt a Szivárvány dal közös eléneklése zárta. Örömünkre szolgált, hogy szinte minden gyermeknek eljött valamelyik szülője. Bízunk benne, hogy sikerült ezzel az estével egy kis fényt, boldogságot eljuttatni az emberek szívéhez, s a hangulatot, az érzéseket magukban viszik tovább.

Vargáné Magyar Erika