Azt szokás mondani, nincsen vallás ünnep nélkül. A zsidóknál a pászka, a sátoros ünnep és az engesztelés napja az évenként ismétlődő nagy ünnepek közé tartozik. A keresztyének hasonló fontosságú jeles napjai a karácsony, a húsvét és a pünkösd, a muzulmánoknál pedig a cukor és az áldozás ünnepe. Azt hiszem, napestig sorolhatnánk még a vallásokat és azok periodikus, sokszínű ünnepnapjait. De vajon csak a vallások "conditio sine qua non"-ja az ünnep? A ma embere teljes bizonyossággal tudja, hogy ünnep nélkül élni sem lehet. Miért nem? Mert az ember perspektívákban gondolkodik. Szüksége van az idő "szentháromságára." Szüksége van arra, hogy valami összekösse benne a múlt tetteit, a jelen problémáit és az eljövendő reménységét. A ma embere éppen ezért - az idővel való bensőséges kapcsolatának megőrzése érdekében - képes fiktív ünnepeket is gyártani, vagy idegen ünnepeket átvenni, s áldozni a "hamis isteneknek." Mi is az ünnep valójában? Pusztán csak emlékezés? Marius van Leeuwen szerint az ünnep "több, mint pusztán történeti érdeklődésből fakadó visszatekintés a távoli múltra, tulajdonképpen nem más, mint a múlt magunkhoz ölelése, hogy a múlt ereje és jelentősége áthassa a jelent és a jövőt." Az ember világra eszmélésének egyik első mozzanata az volt, hogy felfedezte az időt. A természeti jelenségek ciklikusságából rájött arra, hogy valami érdekes körforgás van a világban. Aztán ennek a körforgásnak a rögzítésével elkészítette a naptárt. Ám az ember rájött arra is, hogy az idő az ismétlődések ellenére sem ciklikus, hanem lineáris. Ahogyan az ember életének van kezdete és van vége, úgy az emberiség történelme is elindult valahonnét és tart valahová. Honnan jöttünk és hová megyünk? Mindig erre a kérdésre keressük a választ. Hétköznapjaink keserűségeiben gyakran érezzük: tetteink hiábavalóak, rutinszerűek és mulandóak. Csak az ünnep az, ami megtart bennünket. És csak az az igazi ünnep, ami által az egyén és a közösség megsejtheti, hogy nem tűnhet el nyomtalanul az időben. A valódi ünnepben megérezzük, hogy az ember Istentől jött és Isten felé tart. Mert valójában minden ünnepben azt ünnepeljük, aki velünk van minden napon a világ végezetéig.

(Marius van Leeuwen: Ünnepről ünnepre, Exit kiadó, Kolozsvár, 2009)

Fazekas István