Már régóta tervezgettük Andi nénivel, hogy egyszer ellátogatunk Ozmitz Klára néniék tanyájára, ahol állatokat simogathatunk és lovagolhatunk is.
Szeptember utolsó hetében felkerekedtünk, majd rövid buszozás és gyaloglás után meg is érkeztünk a tanyára. Itt sorban megismertük a befogadott vagy megmentett macskákat, kutyákat, nyuszikat, csirkéket és pónikat.
Ahány négylábú, annyi megható történet! Kifli kutyához érkezve sajnálkoztunk a beteg lába miatt, de amikor Klári néni rácsatolta kétkerekű kocsiját, nemcsak Kifli, mi is megvidámodtunk. A boldog kutyus közöttünk karikázott és mindenhová elkísért.
Simogattuk, ölelgettük a cicákat, a kis és nagy kutyusokat, de közben szó esett a felelőtlen állattartókról is.
Egy ideig a vidáman kapirgáló csirkéket figyeltük:
- Őket is megilleti a megfelelő nagyságú élettér – magyarázta kísérőnk.
- Széna vagy szalma? – hangzott a kérdés kicsit arrébb, és mi lelkesen soroltuk a különbségeket. Megérkezve a lovakhoz, felnyergeltük Mókát és Havast, végre lovagolhattunk! Panna meg Berta igazi szakértőként segített, irányított lovat és lovast egyaránt. Sajnos, a lovaglás idejét az autóbusz menetrendjéhez kellett igazítanunk, ezért lassan szedelőzködnünk kellett.
Elköszöntünk vendéglátónktól, a tanyától, de magunkkal hoztuk a Karácsony-tanya emlékét, melegét.
Arany János Általános Iskola és Gimnázium, 4.a
