Karácsony 1956-ban

Karácsonyra készülve nem lehetett szaloncukrot kapni. Anyám és a szomszédasszony megpróbált készíteni. A megfőzött cukor az istenért sem akart megkeményedni. Mit lehetett vele tenni? Kiskanállal lassan megeszegetni. Azért nem maradtunk cukor nélkül. A bátyámnak sikerült két dobozzal szereznie. Úgy látszik, a gyártónak sem sikerült teljesen, mert a piros selyempapír bele volt ragadva a cukorba. A problémát azért megoldottuk, mert szép lassan leszopogattuk a papírral együtt. A maradékot meg diszkréten kiköpködtük. Jókat kuncogtunk, nevetgéltünk. De szép is volt!