A rendezvényt a Halmok Polgári Értékőrző Egyesület valamint a KÉSZ Helyi Csoportja szervezte. Meghívásukra két lovas húszár állt díszőrséget a megemlékezésen, a tököli vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület csapatából. Második alkalommal lépett fel a Battai Dalárda.

Illéssy Mátyás plébános méltatta azokat a hősöket, akik nemzetünk, hazánk szabadságáért vállalták a megalázó, méltatlan halált. Kiemelte, igaz keresztények voltak, hiszen valamennyien Istenhez fohászkodva, imával az ajkukon haltak meg. Bánatának is hangot adott, hogy csupán félszáz megemlékező gyűlt össze a Szent László templom előtt. Úgy vélte, a hazafiság, a nemzeti elkötelezettség és nem utolsó sorban a keresztényi kegyelet kellene, hogy megmozdítsa városunk, országunk népét a hasonló megemlékezésekre.

Tóth Ernő, a Halmok elnöke elmondta, hogy a szabadságharc leverése után mintegy százhúsz katonatisztet, illetve hadi kormánybiztost veszejtettek el. A megtorlások első áldozata Ormai Norbert honvédezredes volt, akit augusztus 22-én végeztetett ki Haynau vészbírósága. Az aradi tizenhármakra október 6-án került sor. Golyó által halt meg Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József és Lázár Vilmos. Bitón végezte életét – sorrend szerint – Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézich Károly, Nagysándor József, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gr. Vécsey Károly. Ugyanazon a napon végezték ki Budán gr. Batthyány Lajost, a forradalmi kormány első miniszterelnökét. Kazinczy Lajos tábornokot, a költő fiát október 22-én veszejtették el. Elborult elmével halt meg börtönében Lenkey János huszártábornok. Az utolsó főtisztet, Ludwig Hauk-ot, Bem József szárnysegédjét 1850. február 25-én végezték ki. Talán azért lett ő utolsó a sorban, mert a nagyhatalmak – köztük az orosz cár – szót emeltek az esztelen, emberhez méltatlan gyilkosságok miatt. Valójában az Újkorban ekkor végeztek ki először tömegesen katonákat vesztett háború miatt.