Mint bemutatta, a felszíni és talajtani kutatásoknak köszönhetően eddig megismert 122 százhalombattai halomsírnál jóval több is létezhetett a vaskorban. Ezt bizonyítják a speciális légkörben, levegőből készített fotók.

A konferencia résztvevői szeptember 15-én meglátogatták a Régészeti Parkot, ahol a tudós a Hírtükörnek elmondta, hogy a légi régészet egy speciális ága a régészetnek. Alkalmazása területarányosan olcsóbb és hatékonyabb a hagyományos módszereknél. Önálló kutatóként, hivatásszerűen jelenleg négy régész - dr. Czajlik Zoltán mellett dr. Miklós Zsuzsanna, dr. Bertók Gábor, valamint Szabó Máté - foglalkozik légi régészettel is. Régészeti jelenségeket egyébként bárki fotózhat, ha megfelelő időben, évszakban és helyen sikerül repülnie, de a felvételek tudományos értelmezése mindenképpen tapasztalt szakembert kíván.

A légi fotózás története az I. világháborútól datálható, először a vadászpilóták készítettek békés tájképeket, amelyeken remekül látszanak a föld felszíne alá temetett múlt nyomai. Hazánkban az eddig ismert első légi régészeti témájú üvegnegatívok épp a százhalombattai halmokról készültek 1928-ban. Egyelőre azonban nem tudni, pontosan ki és mikor fotózta ezeket. Mára a régész végzettségű fotósok már a levegőben meg tudják különböztetni a föld alatti jelenségeket.

Mivel az 1990-es évekig hazánkban csak különleges engedéllyel lehetett légi felvételeket készíteni, évekig csak külföldi kutatók fotóztak sikerrel, és ők képezték a magyar légi régészeket. Az elmúlt húsz évben azonban több mint 1800 addig nem ismert régészeti objektumot sikerült beazonosítani hazánkban.

Köztük azokat a százhalombattai halomsírokat is, amelyeknek a létezéséről korábban a szakemberek sem tudtak.