24-én, délután a szobában Jézuska készülődik az ünnepre. Édesapámmal kimentünk az istállóba, ahol lovaink és az egy tehenünk volt. Ő mesélt és szóval tartott. Én nagyon füleltem, így csak félig hallottam a mesét. Végre megszólalt az a hang, amit nagyon vártam, a kiscsikó rézcsengőjének csilingelő hangját. Szaladtam befelé. Ott állt a karácsonyfa feldíszítve szaloncukorral, almával és dióval. Ajándék alatta kevés, zsebkendő, zokni. Én, mint öt éves kislány szavaltam a kötelező verset:
„Eljött a nap, / Mit várva vártunk. / Az égen csillagfény ragyog. / Jézuska fáját / Ím elhozták / A halkan szálló Angyalok. / Köszönjük Néked / Édes Jézus / Kit szívünk-lelkünk / Úgy szeret. / Az Angyalok karával együtt / Dicsérjük, áldjuk szent neved. / Ha elmúlik a karácsony / Te akkor is maradj velünk / Míg élünk, ezt a kiscsaládot / Szeresd, ó édes Istenünk!”
Énekeltük a Mennyből az angyalt. Megpusziltuk egymást. Kellemes ünnepeket kívántunk, és vártuk az éneklő gyerekeket. Amikor előadták a szép dalokat, aprópénzt és diót kaptak ajándékba.
„Eljött a nap, / Mit várva vártunk. / Az égen csillagfény ragyog. / Jézuska fáját / Ím elhozták / A halkan szálló Angyalok. / Köszönjük Néked / Édes Jézus / Kit szívünk-lelkünk / Úgy szeret. / Az Angyalok karával együtt / Dicsérjük, áldjuk szent neved. / Ha elmúlik a karácsony / Te akkor is maradj velünk / Míg élünk, ezt a kiscsaládot / Szeresd, ó édes Istenünk!”
Énekeltük a Mennyből az angyalt. Megpusziltuk egymást. Kellemes ünnepeket kívántunk, és vártuk az éneklő gyerekeket. Amikor előadták a szép dalokat, aprópénzt és diót kaptak ajándékba.
